Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
521 képviseli? Azóta alakultak, és még a jövőben is fognak alakulni olyan érdekvédelmi, igazi érdekvédelmi szervezetek, amelyek a parasztság igazi érdekvédelméért harcolnak. Megszégyenítő, hogy ezek százezreket kapnak a magyar Parlamenttől támogatásként, holott milliárdjaik bent vannak a MOSZvagyonban. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy bár 1991ben rendelkeztünk a szakszervezeti vagyon elosztásáról – nagyon helyesen, mert az ugye az ipari, a kereskedelmi és egyéb szférákban mű ködő munkavállalók által lett összeadva. Ugyanezt nem tettük meg, akár kormányzati előterjesztésben, a MOSZvagyonnal kapcsolatban. Érdekvédelemre itt is szükség van, ezt nem vitatja senki. Nos, hát miért csak a szövetkezeti vezetők érdekeit kell képviseln i? – ez a nagy kérdés. Mert jelenleg csak erre van lehetőség. Több érdekvédelmi szervezet van máris: a parasztszövetség, a gazdakörök, a kertbarátok, hogy csak hármat mondjak – és elnézést, ha nem soroltam fel mindenkit. Tehát kérdezem, ki támogatja ezeket ? De nem is kellene támogatni őket, hát ott van a vagyonuk benn. Csak éppen azt a vagyont tisztességesen el kellene osztani. Ha nem hozzuk meg ezt a törvényt, ha nem hozták volna a Ház elé, az súlyos hiba lett volna, minden hibája ellenére is. Itt és ezútt al is köszönetet szeretnék mondani a Parlament kétharmad részének, amiért tegnap – kérelmünkre – a név szerinti szavazás során végül is igent mondtak. S végre az ország meggyőződhetett róla, mivel név szerinti szavazás volt, hogy a magyar Parlament mely ké pviselői azok, akik azon igyekeznek, hogy 1millió 100000 parasztember hozzájusson a vagyonához, és mely képviselők azok, akik azon igyekeznek, hogy ez néhány ezer ember markában összpontosuljon. Meggyőződésünk, hogy a szövetkezeti törvény csak alapvető mód osításokkal fogadható el, amelyeket természetesen csomag formájában benyújtunk. Az is meggyőződésünk, hogy a magyar paraszt semmivel sem alábbvaló, mint a dán vagy a német, vagy akár a francia. (Közbekiáltás a jobb oldalról: Sőt!) Hát akkor miért nem adjuk meg azt a megbecsülést, amelyet Dániában, Németországban vagy Franciaországban megkapnak a parasztok? Mert Magyarországon az egyes parlamenti frakciókban, az egyes végrehajtó szervezetekben a "magyar paraszt" alatt még mindig "büdös parasztot" értenek. Ké rem szépen, a rendszer alapját képezi a magyar parasztság, tehát a mi kötelességünk, hogy az őt megillető helyre emeljük. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Glattfelder Béla képviselő úrnak. Felszólaló: Glattfelder Béla (FIDESZ) GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, Szabó Lukács félreért valamit. Nem nyilatkoztam majd másfél éve a Számadásnak, sajnos, nem volt rá módom, ha lesz, akkor meg fogom tenni, a legnagyobb örömmel. De van más félreértés is. Valószínűleg azt érti félre Szabó Lukács képviselőtársam, hogy én nagyon örülnék annak, ha Magyarországon lennének nagyon jól menő magángazdaságok. Mint ahogy nagyon örülök annak, hogyha vannak vagy le sznek jól menő szövetkezetek, vállalati gazdaságok, és lesznek és már vannak is nagyon jól menő részmunkaidős gazdaságok. Az elmúlt négy évben egyvalamit nagyon meguntam ebben a Házban, méghozzá azt, hogy egyes képviselőtársaim azt érzik feladatuknak, hogy az egyik vagy a másik üzemtípus mellett harcosan kiálljanak – lehetőleg a másik rovására. Azt hiszem, az államnak nem az a feladata, hogy megmondja, hogy a tulajdonosok milyen formában gazdálkodjanak, részmunkaidős gazdaságban, magángazdaságban vagy szöve tkezetben, hanem az a feladata, hogy a különböző gazdálkodási formák szabályait lefektesse, és azok között
