Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSÉFALVAY GYULA, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
515 hián yoztak azok az előírási kötelezettségek és hiányoztak azok a szankciók, amivel el lehetett volna marasztalni a törvény megsértőit. (11.30) Így sok esetben a vezetők valahogy együttműködtek, vagy nem működtek együtt az érdekegyeztető fórummal. Az átalakult szövetkezetek vezénylése, ellenőrzése, irányítása elmaradt. Itt meg kell említenem, Glattfelder Bélának igaza volt abban, hogy semmiféle étlapot nem adtunk arra, hogy milyen szövetkezetek alakuljanak meg. Így a vezetők maguk dolgozták ki az átalakuló szöve tkezetnek az új alapszabályt, választották meg saját magukat, és mint törvényes szövetkezetet – mert ők úgy vélték – beterjesztették a cégbírósági bejegyzésre. A legutóbb kiszivárogtatott információ k szerint 1992. december 31ig az átalakult mezőgazdasági szövetkezetekből, 995 tszből 446 bizonyult csak törvényesnek, amit be is jegyeztek. Ez az összes mezőgazdasági szövetkezetnek 44,82%a. Ezek szerint több mint a fele nincs törvényesen bejegyezve. A kkor kérdezem, hogy a kormányzat ezt így tudomásul veszi, és ennek orvoslására nem teszünk semmit, hogy ennyi szövetkezet törvényen kívül van, s nincs meg a törvényes működésének a feltétele? S itt ebben a vezetők úgy tesznek szabadon, ahogy akarnak? Építh etik szabadon a demokráciát, a "hozomráciát" meg a "viszemráciát"? Volt ugyan egy hivatal, amit megyei földművelési hivatalnak hívtak, de ennek nem volt joga számon kérni a szabálytalanságokat. Nem volt hatósági jogkörrel felruházva. A tagok nem tudtak hov a fordulni, olyan helyre, ahol a sérelmüket orvosolták volna. A szövetkezet ellenőrző bizottságát maguk a régi vezetők javasolták és választatták be, így azokra sem lehetett számítani. Megkezdték a termőföldárveréseket; ezek rendben mentek a hivatal részér ől, a legnagyobb nyilvánosságot biztosítva, tehát mondhatom azt, hogy a legmesszebbmenőkig figyelembe vették a törvényt az árveréseknél. De nem így a részaránytulajdonnál. Mikor ezt tapasztaltuk, a mezőgazdasági bizottságban kezdeményeztük néhány képviselő társammal a földrendező bizottsági vagy földkiadó bizottsági törvény létrehozását. Így született meg a törvény a földkiadó bizottságokról. Ennek a lényege az volt, hogy a termőföldtulajdonosok maguk közül választották meg a földkiadó bizottságot, tagjait és vezetőit. Így ezek a bizottságok törvényes alapokon eljárnak, végzik munkájukat. Több helyről panaszok érkeznek, hogy nem kapnak elegendő támogatást, feszültség van köztük és a szövetkezet meg a földtulajdonosok között is. Gondoljunk csak bele, hogy min denki jó minőségben szeretné a földjét birtokba venni, de hát a törvény ezt nem biztosítja, mert nálunk nem reprivatizáció, hanem privatizáció van. Összességében azért a legtöbb helyen állandó jelleggel működik ez a bizottság, és adja birtokba a földet. So k esetben, földkimérő mérnökök hiányában, a bizottság tagjai egyszerű földmérő eszközökkel mérik ki a földet, és adják ideiglenesen birtokba a tulajdonosoknak. Egyre jobban fogy a mezőgazdasági szövetkezetek birtokában lévő termőföldterület, de vele együtt fogy az állatállomány is. Őszintén meg kell mondanom, hogy a mai gazdasági helyzet – amikor gazdasági válság is van – nem teszi lehetővé a bővített újratermelést; nemhogy stagnálás van, hanem egyszerűen a meglévő vagyon felélése folyik. A szövetkezeti tör vény 55. §a (2) bekezdése úgy rendelkezik, amennyiben az üzletrésztőkét veszteség fedezésére kellett felhasználni, a közgyűlés az üzletrészek névértékét arányosan csökkentheti, tehát nincs biztosítva, hogy az üzletrész meg is marad abban az értékben. A je lenlegi szövetkezeti törvény rendelkezése értelmében az üzletrészek bennmaradnak a szövetkezetben, bent is fognak maradni örökre, mindaddig, amíg a szövetkezet azt föl nem éli. Tisztelt Ház! A magyar mezőgazdaságot helyrehozhatatlan károk érik, ha ilyen tö rvények maradnak életben, s ha ezt nem fogjuk módosítani, érezni fogja ezt az egész nemzetgazdaság, az
