Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSÉFALVAY GYULA, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
516 egész társadalom. Rajtunk múlik, hogy megfelelő demokratikus s törvényes intézkedéssel talpraállítsuk a mezőgazdaságot. Ennek egyik tényezője lenne úgy a tagi, mint a kívülálló szövetkezeti üzletrészeknek a mobilizációja. Ha az üzletrészek forgalma törvényes keretek között beindulhatna, akkor nyilvánvaló, hogy akinek nem célja már a szövetkezetben maradni, vagy az üzletrészével mint vagyonnal más vállalkoz ásba akar kezdeni, vagy másra akarja fordítani, az eladná annak a vállalkozó tagnak vagy vállalkozónak, aki célul tűzte ki a mezőgazdasággal való foglalkozást, a termelést. Itt tehát jelentkezik egy kontraszelekció. Aki nem érzi jól magát a szövetkezetben, az most kiléphet. Aki nem akar azzal foglalkozni, az átadja annak, akinek ez lenne az életcélja. Az ilyeneknek kellene erre a célra hitelt biztosítani, s ezek a vállalkozók majd társulnának, szövetkeznének maguk között, a maguk módján, a meglévő vagyonuka t beadva a maguk által alapított szövetkezetbe, aminek az alapszabályát ők maguk fogják megállapítani; vezetőséget, vezetőt olyant fognak választani, akire rá merik bízni a vagyonukat. Ha én beviszem a vagyonomat abba a szövetkezetbe, megnézem azt, hogy ki re fogom rábízni, nyilván olyanra, aki a saját vagyonával azért felel is. Nem is képzelhető el másként a mezőgazdaság jövője, mint ilyen szövetkezetek létrehozásával. Figyelembe kell venni az adott körülményeket, mert a nagyüzemekben vannak majorok, gépműh elyek, istállók, terménytárolók, s mindazok az eszközök, amelyek a nagyüzemi gazdálkodást szolgálják, és nemigen akad olyan vállalkozó tag, aki egymaga képes lenne egy majort megfelelőképpen hasznosítani vagy megvásárolni. Ezek a vállalkozók társulnának, é s mindaddig egy ilyen kényszertársaságban, kényszerszövetkezésben maradnának, amíg majd, ahogy alakulnak, fokozatosan kiválnak. Ne vegyük tehát úgy a szövetkezetet, hogy az örök életű, örökre csak abban a szövetkezetben maradhat valaki, amelyikben akkor el kezdte a munkáját. Ha úgy alakul a sorsa, hogy mást akar csinálni, ki akar lépni abból a szövetkezetből, mert nem érzi jól magát, akkor rendelkezhessen a rá eső vagyonrészével. Igaz, úgy tűnik, hogy a szövetkezeteket a kommunista rendszer találta fel. Ezt ők bizonygatták is. Ez volt az egyedüli, boldogító forma, és ezen korlátok közé szorították be a magyar parasztságot. Akik egy kicsit tájékozottak a történelemben, azok tudják, hogy gróf Széchenyi István a maga idejében már foglalkozott a szövetkezetek elt erjesztésével, a szövetkezeti gondolat megvalósításával és a szövetkezeti gazdálkodással. De ezen túlmenően, én még emlékszem arra, hogy apáink, nagyapáink is szövetkeztek. Akkor nem volt szövetkezeti törvény, de ők maguk megállapították a társulás formájá t, az abban való részvételt – sokszor még alapszabályuk sem volt. Egyegy alkalommal, ha összejöttek, esetleg feljegyzést készítettek a meghozott határozataikról. Ilyen egyszerű szövetkezés, társulás, géptársaság volt. Emlékszem arra, amikor apám egy géptá rsaság elnökeként összehívta a társaságot, és gyűlést tartottak. Én mint kis iskolás gyerek ott settenkedtem, végighallgattam ennek a gyűlésnek a menetét. Ilyen egyszerű szövetkezések, társulások, géptársaságra, feldolgozásra szövetkeztek, vagy értékesítés re, hitelezésre. Ilyenek voltak a hitelszövetkezetek. Azt hiszem, még sokan emlékeznek rá, hogy voltak jól működő Hangya szövetkezetek, a hitelszövetkezetek egyegy faluban, településen. Az alapítók maguk hozták létre és a maguk által befizetett részvények ből képezték vagyoni alapjaikat. Itt nem voltak zsíros állások, nagy keresetek. Igen sok esetben megtisztelő volt, ha egyegy gazdát, jegyzőt vagy pedagógust, egyszóval írástudó és törvényismerő embert beválasztottak vezetőnek. (11.40) Itt biztos nem volt korrupció. A tisztességére, becsületére mindenki vigyázott. Meg kell még említenem ilyen egyszerű társulási formát az erdőgazdálkodásra, a közbirtokosságra, legeltetőtársulatokra. Én magam is két közbirtokosságnak tagja voltam, s remélem,
