Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter:
489 Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést 15 289es számon kapták kézhez. Megadom a szót Szabó János földművelésügyi miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának. Dr. Szabó János földművelésügyi miniszter, a napirendi pont előadója SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter: Köszönöm, Elnök Úr. Mélyen tisztelt El nök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A több mint két évvel ezelőtt elfogadott szövetkezeti átmeneti törvény célja az volt – mint ismeretes – , hogy átvezesse a szövetkezeteket a magántulajdonosi érdekeltségre épülő, valódi szövetkezeti formába. A tisztelt Ház tör vényhozási szándéka akkor arra irányult, hogy az új szövetkezeti törvény szabályaira való áttérés keretében lehetőséget biztosítson a korábban felhalmozott vagyonnak értékpapírokban való felosztására a tagok és az arra jogosított kívülállók között, hogy en nek birtokában a tagok kiválaszthassák a számukra legmegfelelőbb szervezeti formát a további egyéni vagy közösségi gazdálkodásukhoz. Az átmenet éve és az azóta eltelt időszak bebizonyította, hogy a szövetkezeti átmeneti törvény – bár korszakosnak bizonyult a tulajdonviszonyok átalakítása folyamatában – bizonyos vonatkozásban olyan új érdekellentmondásokat hozott felszínre, amelyeket az új típusúvá alakult korszerű szövetkezetek önmagukban képtelenek feloldani. (9.20) Miről is van szó? Egészen röviden arról, hogy a szövetkezetekben a vagyon nevesítése nem párosult tudatos tulajdonosváltással, és ennek sajnos nemcsak szubjektív okai vannak. A szövetkezetekben, de különösen a volt mezőgazdasági termelőszövetkezetekben igen nagy az úgynevezett passzív tagok, az idős nyugdíjasok, valamint a gazdasági kényszerűségből nem foglalkoztatott tagok aránya, akik zömében kizárólag az osztalékfizetésben érdekeltek, és ha egyáltalán részt vesznek a közgyűléseken, nem vállalkozásorientáltak. Az átmeneti törvény á ltal tulajdonossá tett kívülálló üzletrésztulajdonosok helyzete pedig még ennél is bonyolultabb, hiszen köztudott, hogy szavazati jog hiányában semmiféle ráhatásuk nincs a vagyonuk működtetésére. Felelős tulajdonosként nem vállalkozhatnak, sőt adott esetb en tétlen szemlélői akár még a vagyonuk felélésének is. Vannak tehát új típusú, úgymond európai értelemben vett szövetkezeteink, amelyeket hagyományos szövetkezeti alapelvek vezérelnek. Van korszerű, egységes szövetkezeti törvényünk, de nem hunyhatunk szem et afölött, hogy a szövetkezetek működése mégsem zökkenőmentes. Nem lehet ugyanis elvonatkoztatni attól, hogy térben és időben itt és most kell működniük, amikor együtt hat a tulajdonosi struktúraváltozás a maga kárpótlási célzatú elemeivel, valamint a pia cgazdaság a maga kihívásaival. Természetes, hogy mindemellett nagyra becsüljük és tiszteletben kívánjuk tartani a szövetkezeti mozgalom hagyományos, nemzetközileg elfogadott alapelveit is, amelyek a szövetkezés lényegét jelentik a világon mindenütt. Be kel l látnunk azonban, hogy a mai helyzetben elkerülhetetlennek tűnik a szövetkezeti törvény hozzáigazítása a gyakorlati realitásokhoz. A szövetkezeti törvény hatálya alá tartozó szövetkezeti típusok közötti szabályozásbeli differenciálás éppen úgy, mint megha tározott esetekben az egy tag – egy szavazat elvének esetleges áttörése. Tisztelt Országgyűlés! Tisztában vagyok azzal, hogy a szövetkezeti törvény módosítására irányuló előterjesztés, amely az önök asztalán fekszik, szenvedélyes vitákat gerjeszt majd, hisze n a pártközi és az érdekképviseleti előzetes egyeztetések nemegyszer felfokozott hangulata ennek adta tanújelét. Az sem véletlen, hogy a Kormány a törvényjavaslat egyik kardinális kérdése vonatkozásában két változatban tesz javaslatot a törvénymódosításra , anélkül azonban, hogy
