Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 28. hétfő, tavaszi ülésszak 7. nap (364.) - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A név szerinti szavazás eredményének ismertetése - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - GAÁL ANTAL, DR. (MDF)
466 Végül is, mik azok a szempontok, amelyeket a birtoknagyságnál figyelembe vehetünk? A képviselőtársak, szakemberek, ha laboratóriumi körülmények között, környezetéből kiragadva próbálják meg nézni a dolgot – nem figyelembe véve a rendszerváltá st, nem figyelembe véve a kárpótlást, nem figyelembe véve az eltelt 40 évet, nem figyelembe véve a magyar történelmet – , akkor valóban asztalon ki lehetne számolni, hogy 328 ha volna a megfelelő. Azért itt valami másról is kell beszélni, és nagyon fontos d olgokat is figyelembe kell venni. Nagyon merész dolog volt Torgyán képviselőtársamtól és – nem tudom, talán Szabó Lukács volt, aki Trianonról beszélt… de az tény, annyi történelmi vonatkozása feltétlenül van a földtörvénynek, hogy nagyon speciális és nagyo n kiemelt szerepe volt minden történelmi momentumnál a földnek, még a két hétig tartó 56os forradalom és szabadságharc idején is, hiszen az alatt a pár nap alatt is tulajdonváltás történt, hiszen hazavitték azt a pár állatot, és szinte elkezdtek gazdálkod ni. De gondolhatunk a 45ös földosztásra, a Károlyiprogramra, a két háború közötti földprogramra. Gyakorlatilag tehát a magyar történelem minden jeles pontján a földet megpróbálták a középpontba állítani. Középpontban is volt, és mindenki nagyon odafigyel t. A másik pedig: bárhogy alakul Magyarország sora – most ne említsem a vas és acél országát, amikor az 50es években Magyarország a vas és acél országa volt – , Magyarország azért évszázadokon keresztül mezőgazdasági ország volt, többségében paraszti lakos sággal, és a föld mindig többet és mást jelentett mint tulajdont; többet jelentett, mint használati érték, egészen különleges íze és hangzása volt a földtulajdonnak. Ezt még most is figyelembe kell venni. Ez tulajdonképpen még most is visszaköszön, amikor a földtörvényt kell megalkotnunk. Így volt ez a kárpótlásnál is, a szövetkezeti, illetve a szövetkezeti átalakulási törvénynél is. Mit szeretnék ezzel kapcsolatban kiemelni? Azt szeretném kiemelni – ezt már elmondtam ebben a Házban a szövetkezeti törvényné l is – , hogy még akkori körülmények között is nagyonnagyon nagy hiba volt a tszek összevonása, mert azzal kapta a legnagyobb csapást a magyar falu. Akkor veszítette el eredeti jellegét, eredeti faluközösségét, amikor 34568 falu lett egy termelőszövet kezet. Ez valahogy visszakapcsolódik a földnagysághoz is, a felső határhoz. Igen, mert amikor Lakos képviselőtársam azt mondta, hogy a haszonbérletnél például ez a felső határ szövetkezetellenes, a szövetkezet szétverését jelenti vagy szándékolja, akkor – ha nem is mondta ki, de tudom, hogy arra gondolt, hogy tulajdonképpen ezek a nagy szövetkezetek – amelyiknek ő is az egyik vezetője – hatalmas, több településre kiterjedő szövetkezetek, olyan hektárnagyságúak, amely felette van a törvényben leírtnak. Szeri ntem túlzás volna egy képviselőtől szempontnak tekinteni, hogy ő éppen mekkora szövetkezetnek a vezetője – mert végül is egy országról van szó és egy ország valamennyi földtulajdonosát érinti a törvény, de elfogadom, hogy az ő nézőpontja mégis csak a saját szövetkezetéből indul ki. Azt tudnám mondani, ha a földtörvénnyel csak egy kicsit is vissza tudjuk állítani azokat az eredeti faluközösségeket, amelyek a tszösszevonások előtt voltak, akkor igenis nagyon jó hatással leszünk a magyar falura, mert a magyar falunak a legszebb és hozzánk legközelebb álló formája volt: a faluközösségek, és ezért volt a tszösszevonások előtti tsz egy lényegesen kedvezőbb és barátságosabb vidék, mint a tszösszevonások utáni. Tudjuk jól, hogy az összevonások nemcsak termelőszöv etkezetet jelentettek, hanem ekkor történt meg, hogy a tszek által összevont települések székhelyére került szinte minden. Nemcsak a tanácsi összevonások miatt, hanem a termelőszövetkezetek összevonása miatt is megkezdődött és majdnem teljesen befejeződöt t a csatolt községek teljes lepusztulása, s bizony ennek a három és fél évnek volt a feladata megmenteni őket, és megpróbálni a felzárkózást ezekhez a termelőszövetkezeti faluközpontokhoz. (18.50)
