Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
424 Mindezek következtében jó minőségű földekből, példá ul 40 aranykorona/ha esetén 100 hektáros; gyenge, például 10 aranykorona/haos földekből 400 hektáros birtok tulajdonjogának megszerzésére nyílna lehetőség. Az így kialakuló birtokviszonyok képezhetnék az alapját az igazi családi gazdálkodáson nyugvó mezőg azdaságnak. Így mintegy 3040000 ilyen méretű tulajdonnal rendelkező családi birtokos létezhetne, amely – 45 fős átlagos családlétszámmal számolva – 150200000 embernek biztosíthatna jó megélhetést. Mindebből persze az is nyilvánvaló, hogy a vidéken élők megélhetésének más lehetőségeit is keresni kell, például: élelmiszerfeldogozás, szolgáltatás, helyi ipartelepítés stb. Az optimális birtokstruktúrával kapcsolatban kell arra is emlékeztetni, hogy a rendszerváltás nem mondhat le róla, hogy a gazdálkodás a korábbinál minden tekintetben hatékonyabb legyen, vagyis hogy a mezőgazdaságnak korszerűen és eredményesen működő, versenyképes ágazatnak kell lennie; ha nem az, azzá kell válnia. Ebben az összefüggésben nem lehet a privatizáció az egyedüli, kizárólagos cé l, a non plus ultra, a hatékonyabb működést is szolgálnia kell. Jobb gazdasági feltételek megteremtésével kellett volna már eddig is nagyobb lehetőséget teremteni a gazdasági szereplőknek a piaci viszonyokhoz való fokozatos alkalmazkodásra. Nem is beszélve arról, hogy a Magyarországon elképzelt működőképes családi gazdaságok kialakításához szerény becslések szerint is mintegy 100 milliárd forintos eszközfejlesztés szükséges, amihez nemcsak most, de viszonylag hosszabb távon is meg kell találni a forrásokat. Előrejelzések szerint Magyarországon körülbelül kétmillió földtulajdonosra lehet számítani, akiknek a földjei 58 millió parcellában fekszenek majd. És jóllehet ezek távol lesznek a fent említett ideális, családi alapon nyugvó mezőgazdasági szerveződésekt ől, mindezt a legkevésbé sem tartom sajnálatosnak. Egyrészt meg vagyok győződve a kisüzem óriási jelentőségéről és fontosságáról. Tapasztalati tény, hogy a kisüzemeknek nagyobb a népességmegtartó ereje, továbbá számos esetben figyelhető meg, hogy ami nagyü zemi szinten már rég veszteséges, kisüzemekben még mindig nyereséget hoz. Sajnálatos tény viszont, hogy az élelmiszeriparban az ostobán végrehajtott privatizáció következtében a korábbi állami monopóliumok helyett magánmonopóliumok jöttek létre, ezek nem u tasíthatók a hazai termékek átvételére, korrekt árak alkalmazására, valamint arra sem, hogy a hasznot – legalábbis részben – a termelésbe forgassák vissza. (19.00) A termékpálya intézményei tehát szétestek, elaprózódtak, versenyképtelenné váltak. Egyaránt védtelen a termelő és a fogyasztó, a lánckereskedelem pedig a többszörösére nőtt. Az igazi nagy lehetőséget tehát, hogy a vertikum szereplőit tulajdonosi alapon kapcsoljuk össze, elszalasztottuk. Innen van a falusi ember pótolhatatlan vesztesége is. Ugyanc sak sajnálatos fejlemény, hogy a privatizáció során számos ügyeskedő lett tulajdonosa – kárpótlási jegy ellenében – nagy kiterjedésű legelőterületnek. SzabolcsSzatmárBereg megyében például így ma az a helyzet, hogy többen vannak, akik szarvasmarhatartáss al foglalkoznak, de nem rendelkeznek legelőtulajdonnal, és így nem lehetnek tagjai a legeltetési társulatoknak, azaz a közbirtokosságoknak sem, míg vannak, akik szarvasmarhatartással nem foglalkoznak, de jelentős kiterjedésű legelők tulajdonosai. Ez előbbutóbb oda fog vezetni, hogy indokolatlanul magas bérleti díjakat fognak majd megállapítani a legelőtulajdonosok az ilyenekkel nem rendelkező szarvasmarhatartó gazdák számára. Ellensúlyozásként megfelelő garanciákat kell beépíteni a termőföldek használata v agy a termőföldek haszonbérlete című fejezetek kínálkozó pragrafusaiba. Feltétlenül segíteni kell a földtörvénynek, hogy tért hódítson, és hatékonyan funkcionálhasson a földbérleti rendszer. Ma – mint köztudott – 56 millió forintra van szükség ahhoz, hogy a mezőgazdaságban beindítsanak egy olyan vállalkozást, amelyből képes egy család megélni. Becslésünk szerint csak néhány ezren vannak, akik ennél többre képesek.
