Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
421 határában legfeljebb 2500 ha bérelhető, vagy ez esetben is második, harmadik gazdasági társaság alapítására kényszerítjük a vállalkozókat a jogszabály kijátszása érdekében. A nagyon alacsony felső limit nemcsak méreteinél fogva gátolja a bérelt földeken gazdálkodók eszközeinek a kihasználását, hanem távlati gondolkodásukat is akadályozza, a gazdálko dói biztonságot is gyengíti. A bérlemények lejárati határideje ugyanis külkönböző, azaz 34 évre jó esetben is a bérelt földek felére, kétharmadára alapozva lehet csak tervezni. Több ország gyakorlatában törvény írja elő a bérleti díj minimumát is. Elsősor ban az adóhatóságok szorgalmazzák ezt az alsó limitet, mert ily módon kívánják elejét venni az úgynevezett feketeszerződéseknek, amikor is csak egy nagyon alacsony összeg kerül be a bérbeadó adóalapjába – ezzel egyidejűleg néhány tonna terményt vagy néhány mázsa húst kap a bérlőtől, számlák nélkül. Ezekben az országokban sok kritika éri a minimális bérleti díj megkövetelését. Azt feltételezik ugyanis, hogy ez az államilag garantált költségtényező megnöveli az élelmiszerek termelői árszínvonalát. Itthon is g yakran olvasható, hogy a földtulajdon és a földhasználat szétválása nyomán általánossá váló földjáradék árfelhajtó hatású. Nos, ezt a véleményt már a múlt században cáfolta a földjáradékelméletek máig legtekintélyesebb szakértője, az angol George, és téte lét megerősítette Samuelson, Nobeldíjas közgazdász is. Statikus vizsgálati módszerrel valóban úgy tűnik, hogy ha nem lenne mezőgazdasági járadék, akkor a termékek ára ezzel a költségtényezővel alacsonyabb lenne. A vállalkozások magatartásának dinamikus mó dszerekkel történő vizsgálata viszont azt igazolja, hogy a bérlők általában arra kényszerülnek, hogy a bérleti díjat mindenképpen kitermeljék a bérleményből, azaz olyan körülmények között is vetnek és betakarítanak – és ezáltal növelik a mezőgazdasági term ékek kínálatát, azaz megfékezik az árnövekedést – , amikor a tulajdonosok a bizonytalan piaci kilátások miatt inkább parlagon hagyják a földjeiket. A bérleti díj azáltal, hogy termelésnövelő kényszert fejt ki, az országok többségében a mezőgazdasági á rszint stabilizálása vagy csökkenése irányában hat, és nincs olyan árnövelő hatása, ahogyan ezt ma szakmán kívül állók még sokan feltételezik. Meg kell jegyeznem, hogy földadó révén az állam is kikényszeríthet bizonyos termelési többletet, különösen akkor, ha aggasztó a parlagoltatott, ugaroltatott földek aránya. Nálunk ez ma még nem magas: hozzávetőleg a termőterület 45%a parlagföld, míg az Európai Unió országaiban ez az arány ma 15%, és távlatilag növekvő. A földadó jelenlegi szüneteltetése tehát nem va lószínű, hogy megnöveli a parlagoltatást, de megnövelheti a gyenge minőségű földeken gazdálkodók hátrányát. Eddig ugyanis a földadót csak az átlagosnál jobb földek után kellett fizetni. Hozamstatisztikákból ismert, hogy 100 forint termelési költség árán a jobb földeken paradicsomból háromszor annyit, zöldborsóból kétszer annyit, kukoricából másfélszer annyit, burgonyából és cukorrépából egyharmaddal többet lehet betakarítani, mint a gyengébb minőségű földekről. A kedvezőtlen adottságú földeken gazdálkodók h átrányának a megnövekedése a különbözeti járadékot mérséklő földadó megszűnése révén gyorsíthatja az elvándorlást ezekről a vidékekről, tartósíthatja az elmaradottságot. A törvénytervezetben a földvédelmi járulékra kötelezettek körének nagymértékű csökkent ése aggodalomra ad okot: 1946 és 1990 között több mint 1 millió haral csökkent Magyarországon a mezőgazdasági művelés alá vont terület. Az 50es évek padlásseprései, a 60as évek elejének erőszakos kollektivizálása során mintegy 350400000 volt gazda aján lotta fel a földjét, vagy városokba költözve hagyta gazdátlanul. Az aggasztó folyamat láttán az 1961. évi VI. törvény intézkedett a földvédelemről, nehogy az elhagyott földekre szövetkezetek vagy tanácsi vállalatok települjenek mint olcsón szerzett ingatla nra, és ily módon a föld végleg kikerüljön a mezőgazdasági művelés alól.
