Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
420 problémához, amikor is az ipari fejlődés jelentős gátja az volt, hogy a magyar mágnások és nagybirtokosok Bécsben és Párizsban költötték el a hazai föld többlettermékét, és nem magyar árukat vásároltak jövedelmükből. A k ülföldi földtulajdonlást szorgalmazók tehát nem valamiféle magyar újnacionalizmussal kerülnek szembe, hanem Széchenyinek és Kossuthnak ebben a kérdésben közös nevezőn álló és logikusan átgondolt közgazdasági nézeteivel. Persze tudjuk azt is, hogy akkor is, abban a korban is milyen kemény ellenállásba ütköztek ezek a nézetek a gyarmati függést szorgalmazó aulikus közgazdászok ellenében. Az általános vitában eddig többször elhangzott az az állítás, miszerint a tulajdonszerzési korlátozások csökkentik az ágaza tba bejutó tőkét és a korszerű technika alkalmazását, elhúzódik a tőkebeáramlás és a növekedés esélyétől fosztjuk meg magunkat. Nos, ezek az állítások tévesek, mivel maga a földvásárlás, a föld tulajdonjogának a puszta átruházása önmagában nem növeli az or szág működőtőkeállományát. Nem véletlenül kötik több országban a földvásárlást annak igazolásához, hogy a vásárló a föld megműveléséhez elegendő tőkével rendelkezik, nem véletlenül különbözteti meg a privatizációval foglalkozó szakirodalom a tulajdonjog me gvásárlásának pénzigényét és a plusz munkaerőt foglalkoztató, fejlettebb technikát alkalmazó beruházásokat mint tőkebefektetéseket. Az üzletcentrikus tőkebefektetés számára teljesen közömbös a tulajdonjog. Az ilyen befektetőket szinte csak a bérleti lehető ség érdekli, és semmiképpen nem a likvid pénzük ingatlanokba történő befagyasztása. A komolyan vehető működő tőke befogadása érdekében tehát nem a tulajdonszerzés lehetőségét kell tágítani, hanem a bérleti lehetőségeket. A bérleti lehetőségek előtt korábba n tornyosuló ideológiai akadály az elmúlt két évben eldőlt, úgy tűnik, hogy kemény politikai ellenállás dacára a mezőgazdaságban, ha nem is általánossá, de megszokottá válik a földtulajdon és a földhasználat elkülönülése. Néhány adattal érzékeltetni kíváno m, hogy ez a változás nem viszi extrém irányba az országot. A Németországi Szövetségi Köztársaságban a termőföldek egyharmad részét, Franciaországban a felét, Belgiumban és Finnországban a háromnegyed részét bérlők művelik meg. Szinte valamennyi országban törvény szabályozza a bérleti díjakat és a bérleti időt is. Franciaországban a talajerőutánpótlás biztosítása érdekében feltűnően hosszú a minimális bérleti idő, 9 év, míg a maximum 18 év. (18.40) Dániában 8 és 30 év közötti időszakra, Hollandiában 6 és 1 2 év közötti időszakra lehet földet bérelni. A törvénytervezetben javasolt 30 éves maximum tehát Európa országai között a legmagasabb maximumok közé tartozik, míg feltűnő, hogy a minimális bérleti idő nem lenne szabályozva. Megelőzendő a termőföld kiuzsorá lását, célszerű lenne legalább 34 éves bérleti minimumidő előírása. A bérelt földterületet az országok többségében nem maximálják. Gazdasági indoka nincs a törvénytervezetben javasolt 500 haos felső határnak, hiszen ennél lényegesen nagyobb terület kelle ne egy korszerű mezőgazdasági nagyüzem – hangsúlyozom; nem családi farmgazdaság, hanem egy nagyüzem – gazdaságos működtetéséhez. Nem tűnik szerencsésnek a külföldi bérlők ugyanilyen mértékű limitje sem, hiszen ez a maximált terület nyilván nem elegendő a l egkorszerűbb technika itteni kihasználására. Tudvalevő persze, hogy egy személy akár tíz gazdasági társaságot is alapíthat, így könnyen kijátszható ez a szabály, éppen ezért értelmetlennek tűnik. Alacsonynak ítélhető a gazdasági társaságokra és a szövetkez etekre megszabott 2500 haos felső határ is. A bizottsági vitákban az érdekvédő egyesületek, önkormányzatok részéről gyakran elhangzott az az aggodalom, hogy ennél nagyobb bérleti lehetőség földmonopolhelyzetet teremthet egyegy településen, és viszontbér leteket kényszeríthet ki. Megoldás lenne az a megfogalmazás is, hogy egy 4000 hektáros felső limitet iktatunk törvénybe, amely maximumon belül egyegy település
