Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
419 magánszemélyek által megszerezhető földtulajdont 0,6 haban maximálta. E fölött külön hatósági engedélyt kellett beszerezni. Az 1977. évi 27. törvényerejű rendelet külterületen már három hektárig megengedte a földtulajdont, de csak a mezőgazdasági foglalkozásúak számára, míg a többi állampolgár tekintetében továbbra is fennmaradt a 0,6 haos maximum, kert és szőlő esetében már csak a 0,3 haos maximum. Ezeken a kis területű földeken igen intenzív termelés folyt. Például a 80as évek közepén a zöldség kétharmadát, az élő sertés 5055%át, a szőlő és gyümölcs felét ezekből a kisgazdaságokból vásárolták fel, és egyegy város, sőt olykor megyekö zpont – gondolok például Békéscsabára – piaci kínálatának közel felét ugyanazon település belterületén a kiskertekben termelt termékek alkották. A 80as évek közepén felmért másfél millió kisgazdaság 85%a fél hanál kevesebb földterületen gazdálkodott, en nek mintegy fele 500 m2 alatti, azaz egyhuszad hanál is kisebb területen volt. Megélni nyilván nem lehetett ilyen kis terület termékeiből, de túlélni, például fóliázni erre támaszkodva lehetett. Az elmúlt 40 év tulajdonellenes intézkedései a törpebirtokok olyan széles körét hozták létre, hogy alsó földtulajdonhatár megállapítása a földtörvényben történelmietlen, és indokolatlan társadalmi feszültségeket keltő lépés lenne. A törvénytervezet eddigi általános vitájában számos példát hallhattunk arról, hogy mi lyen sok ország korlátozza a külföldiek földtulajdonszerzését. Nem állna tehát Magyarország egyedül ilyen megkötöttségekkel. A nemzetivagyonszámításokból idézett számadatokkal azt is kívántam igazolni, hogy mennyire alulértékelt ma a termőföld, indokolt tehát a javasolt korlátozás. A korlátokat ellenzők egyik érve az, hogy olyan mértékben lecsökkenne a külföldiek versenye nélkül a földforgalom, hogy nem alakulnának ki reális árak hosszabb távon sem. Nos, ha elővesszük a nyugati országok ingatlanforgalmát bemutató statisztikákat, az öröklésen kívüli, azaz az eladás, vétel útján gazdát cserélő földek aránya nagyon alacsony, általában 1% alatti. Az 1990 előtti NSZKterületen például a termőföldek forgalma mindössze 0,3% volt, huszadannyi, mint általában a lak ások, üdülők vagy telkek tulajdonosváltása. Semmilyen gazdasági tényező nem indokolja tehát, hogy nálunk a termőföldek adásvétele többszörösen meghaladja a nyugateurópai arányokat. Nem esett szó a korlátozások indoklása során még egy tényezőről, a mezőgaz dasági ártámogatások külföldi méreteiről. Magyarországon a mezőgazdasági termelési érték 8%a mezőgazdasági ártámogatás, az Európai Unió országaiban 4550%os ez az arány, az Amerikai Egyesült Államokban 3035%os. Laikus zsurnaliszták gyakran leírják, hog y a túl alacsony támogatási arányunk miatt áruink nem versenyképesek a nyugati, magasan támogatott termékekkel. Nos, ha csak a munkabérköltségeket nézzük, a hazainál ötszörhatszor nagyobb francia, holland vagy német munkabérköltség valóban nagyarányú támo gatásra szorul, hogy versenytársunk lehessen. További előnyünk az olcsó földárból adódó alacsony földjáradék. Az Egyesült Államokban a földárak 5%a, Hollandiában és Belgiumban a földár 2,5%ka, NyugatEurópa többi országában a földár 1,52%a a bérleti dí j. A nálunk 1520szor nagyobb nyugateurópai földárak 15ször, 20szor nagyobb földjáradékigényét ott költségvetési támogatásból kell, hogy fedezzék a termelők versenyképességének fenntartása érdekében. Míg egyik oldalról indokolatlan lenne követelni a ha zai alacsony munkabérek és alacsony földjáradék ismeretében a nyugateurópai léptékű mezőgazdasági ártámogatásokat, más oldalról addig lehetünk nyugodtak termékeink versenyképességét illetően, ameddig külföldi kereslet nem veri fel a hazai földárakat és a földjáradékot. Külön közgazdasági és politikai probléma lenne jelentősebb külföldi földtulajdonlás esetén a mezőgazdasági termékek ártámogatása, mivel a hazai lakosság adóiból fedeznék ily módon a külföld felé kifolyó földjáradékot. Visszajutnánk a 150200 évvel ezelőtti magyar közgazdasági
