Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
418 Megjegyezni kívánom, hogy a hetvenes évek elején sem volt földforgalom, és a termőföldnek a nemzeti vagyon számítása során figyelembe vett közel 40000 forintos hektáronkénti értékét a terméseredmények, a te rmelési célú ráfordításokat már nem tartalmazó nettó árbevételek, azaz tiszta hozamok alapján állapították meg. A nyolcvanas évek elején egy hektár termőföld becsült értéke már 80 000 forint volt a nemzeti vagyon kiszámításakor. Figyelembe véve az időközbe n bekövetkezett árszintnövekedést, ma legalább 300350000 forintra kellene becsülnünk a termőföld reális hektáronkénti értékét. Ehelyett arról hallhatunk híreket, hogy messze a becsült érték alatt, 100150000 forintos áron… (Juhász Pál: A Parlament 20000r e értékelte!) … cserélnek gazdát hektáronként a termőföldek. Az adatok alapján igazoltnak látom tehát azokat a véleményeket, amelyek a termőföldek mai, túlzottan alacsony árára hivatkozva korlátozni kívánják mind a vásárolható földek területét, mind a szób a jöhető tulajdonosok körét. A törvénytervezetben említett 300 has birtokmaximum nem tekinthető szigorú felső határnak. Dániában például mindazoknak a földvásárlóknak, akik 30 ha földterülettel már rendelkeznek, egy sor feltételt kell vállalniuk, hogy meg kaphassák a hatóságoktól az engedélyt a tulajdoni bejegyzésre. Például saját tőkével is kell rendelkezniük, maguknak mezőgazdasági vállalkozóknak kell lenniük. Franciaországban a száz hektár feletti földtulajdonosok további földvásárlásait kötik hasonló fe ltételekhez. A felső korlátok érvényesítésével egyidejűleg ugyanezen országok a támogatások súlypontját az életképes, 20 hanál nagyobb gazdaságokra koncentrálják. Ily módon elkerülik a földtulajdon szétaprózódását. NagyBritanniában a földtulajdonosok 95%a, Dániában, Svédországban, Finnországban és Norvégiában 85%a, a Német Szövetségi Köztársaságban 75%a, Franciaországban 55%a több mint 20 ha földterülettel rendelkezik. DélEurópában már a törpebirtok az uralkodó. Görögországban a birtokok 90%a, Olasz országban 80%a, Spanyolországban és Portugáliában 65%a a 10 ha alatti terület. Az ottani közgazdászok szerint ez a kistulajdonosi túlsúly nagymértékben leblokkolja a mezőgazdaság fejlesztési lehetőségeit, és csupán a földbérletek segítése révén várható, hogy a tulajdoni struktúránál egészségesebb, versenyképesebb birtokstruktúra alakuljon ki. (18.30) Magyarországon a földosztás után a gazdaságok mindössze 5%a volt 20 ha feletti, azaz a korabeli tulajdonosi struktúra helyreállása esetén az olasz vagy a gö rög állapotokhoz hasonló kisgazdasági túlsúly és az ezzel együtt járó mezőgazdasági fejlesztési problémák várhatók. Gyakran hallható a javaslat, miszerint a törvényben földtulajdonminimum előírása megelőzhetné a torz tulajdoni struktúra kialakulását. Vajon lennee társadalmi elfogadottsága egy területiminimumelőírásnak? Az 1945 – 1949 közötti évek mezőgazdasági eredményére még visszaemlékező idősebb korosztály úgy emlékszik erre az időszakra, hogy a kisgazdaságo k, törpebirtokok termelése lényegesen gyorsabban növekedett, mint a 20 ha fölötti gazdaságoké. A kisparcellákon termelt ipari növények, zöldségek, szőlő és gyümölcsök jövedelmezősége lényegesen meghaladta a nagyobb birtokon termelt gabona jövedelmezőségét. Úgy tűnt, hogy beigazolódott Somogyi Kertmagyarország elméletének a helyessége. A világháború előtt a dunántúli nagybirtokok egy holdra vetített termelési értéke 150 pengő volt, a kisbirtokoké csak 118 pengő, azaz mintegy 30%kal termelékenyebbnek bizonyu lt a nagyüzem. Addig a földosztás után gyakran a gazdálkodói tapasztalatokban még nem is járatos újgazdák sikeresebben gazdálkodtak volna? Sajnos, a megtévesztő eredmények gazdaságon kívüli tényezőkön alapultak. Beszolgáltatási kötelezettség és nyomott gab onaár terhelte a közepes és nagyobb gazdaságokat, ezért a törpebirtokok lehetőségei megnövekedtek. 1949ben például 240000 zöldség- és dohánykertész kevesebb, mint egyötöd haon gazdálkodott. Az 50es, 60as években köztudottan csak a kicsiny alapterületű kertek és a rossz földek kerülhették el az államosítást vagy a szövetkezetesítést. Az 1967. évi III. törvény például a
