Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
416 Ezért azt gondolom, hogy a gyep tekintetében, a gyepökoszisztémának a védelme érdekében a törvényből nem hiányozhat ez a szabályozás. Tisztelt Ház! Véleményemet ennyiben kívántam röviden összefoglalni az általá nos vitában. A szokástól eltérően engedjék meg, hogy beszédem végén reagáljak azon kijelentésekre, megállapításokra, amelyekből véleményem szerint téves következtetés vonható le, és félreértésre adhat okot. (18.20) Azt gondolom, hogy ez nem valami politikai vita köztünk, hanem szakmai fogalmaknak, illetve megállapításoknak a helyretételére van szükség. Szabó Lukács képviselő úr a következőt mondta: "A talaj hosszú időn keresztül kialakuló…" Ez így igaz, de amit ezutá n mond, az véleményem szerint nem állja meg a helyét, "…és nemigen megújítható, nemigen szaporítható rétege a földkéregnek". Mint már beszédem elején is mondtam, a talaj feltételesen megújuló természeti erőforrás, tehát a feltételek esetén megújítható, fen ntartható és ésszerű határokon belül növelhető termékenysége, és ehhez kellenek többek között a szigorú talajvédelmi és hasznosítási szabályok. A talaj mint élő közeg szaporítható része a földkéregnek. Itt csupán arról van szó, hogy míg néhány év alatt tö nkretehetjük a termőrétegét, annak képződése és helyreállítása több száz évet vehet igénybe. A talajképződés egyébként ma is tart, és ha ezt tagadnánk, akkor azt kellene kimondani, hogy a talajképződés egyszeri és megismételhetetlen folyamat volt; én azt g ondolom, mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van. Nem értek egyet Kőrösi Imre képviselőtársam következő kijelentésével sem: – idézem: "A szerves trágya pótlása nélkül nem az erózió, a víz és a szél veszélyezteti a talajainkat, hanem a megfelelő tápanyagut ánpótlás." Én is vallom, ővele együtt, hogy a talajélet, a talajtermékenység szempontjából – amely magában foglalja többek között a szerkezetet, a vízgazdálkodást és még sorolhatnám – alapvető a szerves trágya. De ha egyedülálló lenne, akkor lemondhatnánk például a zöldtrágyázásról is, és ez milyen nagy kár lenne. De tulajdonképpen nem is ez a baj, hanem úgy tűnik ebből a kijelentésből, hogy a talajvédelem és a trágyázás szemben áll egymással, vagy egymást kizáróan szerepelhet csak. Ugyanakkor – mint tudjuk – , a víz és a szél elleni védelem elmulasztása esetén hiába szervestrágyázunk. Ilyen terület pedig több millió hektár található a mezőgazdaság közel 8 millió hajában. Például lejtős területen, ha nem megfelelő a talaj takarása, vagy nem rétegvonalasan mű veljük, és még egy sor dologra nem figyelünk oda, akkor a szervestrágyázásnak nincs megfelelő hatása. Deflációnak kitett területeken pedig a homokot elsősorban agrotechnikai eljárásokkal lehet megfogni, és ennek egyik fontos eleme lehet a szerves trágya, t ehát itt is valahogy kiegészítőként szerepelhet a szerves trágya. Helyes, ha ehelyett azt mondjuk, hogy a védelemre, a javításra szoruló talajoknál a talajvédelmet, a talajjavítást össze kell kapcsolni a szervestrágyázással, a zöldtrágyázással, és ezek egy üttes hatásától várhatunk eredményt. E gondolatok kapcsán engedjenek meg egy rövid kitérőt, amelyben meg kívánok emlékezni a törvény alkotása során a szakma nagyjairól. Itt már elhangzottak külföldi szakmai nagyok nevei, én most a magyar nagyokról szeretné k megemlékezni: Cserháti, Kosutány, Gyárfás, Surányi, Grábner. Sorolhatnám még, de csak az utóbbi évtizedekben ismertebbek – Kemenessy, Egerszegi és Stefanovics Pál – nevét említem a teljesség igénye nélkül. Általános véleményként hangzott el, hogy az erdő ről és a termőföldről szóló törvény összekapcsolódik. Ezt Palotás János említette. Hogy ez mennyire igaz, ha megnézzük a törvény "Fogalmak" részét, látjuk, oda van írva, hogy az erdő is termőföld. Innentől kezdve egy nagyon érdekes dolog alakul ki, arról v an szó, hogy egy speciális, egyedi, nagyon értékes életközösség
