Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - A rendőrségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
410 eltérne k, az ilyen rendőröket tekintem én példás magatartásúnak, és ilyen rendőrökből állónak szeretném látni egyszer majd az egész rendőrséget. Azt hiszem, bár illúziónak gondolom azt, hogy ennek a rendőrségi törvénynek a közeli elfogadása nyomán a közbiztonság egy csapásra meg fog javulni – természetesen nem fog, minden erre vonatkozó megjegyzés teljesen hiteles – , mégis azt gondolom, hogy e törvény elfogadásával is teszünk egy lépést annak érdekében, hogy alkotmányosan működő rendőrségünk legyen. Köszönöm (Taps .) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Kíváne valaki még felszólalni a vitában? (Nem.) Nos, akkor megadom a szót Józsa Fábián államtitkár úrnak, és átadom az ülés vezetését Szűrös Mátyás alelnök úrnak. (Az elnöki széket dr. Sz űrös Mátyás foglalja el.) Dr. Józsa Fábián belülgyminisztériumi államtitkár válasza JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az előterjesztő b elügyi tárca nevében hozzáfűzzek néhány gondolatot a vitában elhangzottakhoz. Érdeklődéssel hallgattam az általános vitának ezt a második szakaszát, ami a mai napon zajlott. Hadd mondjam el: úgy tapasztaltam, hogy – még ha olykorolykor felbukkantak is pol itikai felhangok egyes hozzászólásokban – végeredményben nem is igazi vita, hanem inkább igazi párbeszéd folyt a felszólaló felek között. Azt gondolom, hogy nagyon szép pillanatai voltak ezek a magyar Országgyűlés történetének. Volt olyan hozzászólás – ell enzéki képviselő szájából hangzott el – , aminek magam is szinte minden mondatával teljes mértékben egyetértettem, osztottam azt az álláspontot, amelyet a hozzászóló megfogalmazott. Nagyon nagy örömömre szolgál, hogy itt, e Ház falai között beszámolhatok ké pviselőtársaimnak arról, hogy bár valóban meglehetősen hosszan tartottak ezek a politikai egyeztető tárgyalások, és sok fordulót megéltünk, a feleket kezdettől a konstruktivitás szándéka vezérelte: a kezdet pillanatától valamennyi résztvevő fél a megoldás irányába mozgott, és arra törekedett, hogy ez a megállapodás létrejöjjön, és hogy ez a törvény, amely – másokkal egyetértésben mondhatom – nagyon fontos, megszülethessen, kétharmados többséggel is elfogadhassa a tisztelt Országgyűlés. Örvendetes az a körül mény, hogy felismerték a felek a közbiztonság jelentőségét, és a hozzászólásokból is kitűnt, hogy a közbiztonság elemi fontosságú dolog a demokratikus társadalomban. Valami olyasmi a közbiztonság a társadalom életében, mint ami a stabilitás a politika és a gazdaság életében: a közbiztonság voltaképpen valamennyiünk közös kincse, és ezt a kincset meg kell tudnunk őrizni, fenn kell tudnunk tartani. Tisztelt hölgyeim és uraim! Bár az előterjesztett hétpárti módosítóindítványcsomag mintegy 80 pontban érinti a rendőrségi törvény különböző részeit, elemeit, hadd mondjam el azt, hogy a javaslat eredeti szerkezetét és elemi szellemét megítélésem szerint nem változtatta meg, ugyanis maga a konstrukció és a szellemiség alapvetően nem szorult megváltoztatásra, és azt gondolom, ezt az ellenzéki képviselők is igen jó érzékkel felismerték. Ugyanakkor kétségtelenül igaz: vannak olyan elemek, amelyekben – az eredeti gondolatkörben maradva ugyan – az előterjesztettnél lényegesen precízebb és részletesebb szabályozás készült el, fogalmazódott meg, és vannak olyan elemek, amelyekben sikerült cizellálni, pontosítani az eredeti előterjesztésben megfogalmazott javaslatokat. Ezzel együtt bizton mondhatom, hogy ez az egész tárgyalássorozat jótékony hatást gyakorolt a törvényjavaslat egészére, a majdan elfogadandó törvénynek javára vált ez a politikai egyeztetés.
