Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - A rendőrségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
409 elfo gult vallomásokat tettek, akkor itt valami alapvető hiba van. Akkor a testületi összetartozásnak egy alapvetően téves felfogása rejlik emögött, ugyanis azt gondolom, hogy a rendőrnek olyan embernek kell lennie, aki mint tanú szavahihető. Még akkor is szava hihető, ha egy társára kell vallania, egy olyan társára ugyanis, aki bűncselekményt követett el. Lehet, hogy a betyárbecsület bűnözői körökben erény, lehet, hogy a polgári életben sokszor azt mondjuk, hogy a betyárbecsület egy klassz dolog, egy rokonszenve s dolog, de azt hiszem, egy rendőr nem lehet betyár, ennek következtében a rendőrnek betyárbecsülete se legyen. A rendőr legyen őszinte és nyílt akkor, ha egy társát vagy őt magát gyanúsítják azzal, hogy bűncselekményt követett el, nevezetesen jellegzetese n rendőri bűncselekményt, a bántalmazást. Sokan azt tételezik fel rólam, hogy rendőrellenes vagyok. Engedtessék meg egy kis szubjektív kitérő ebben a felszólalásban, amelynek természetesen a végefelé járok. Sokan azt tételezik fel rólam, hogy rendőrellenes vagyok, és ezt azzal magyarázzák, hogy valamikor, a pártállam idején – mint ellenzéki – a rendőri üldözés célszemélye voltam, mert ugyanis akkoriban nem volt számunkra világos, hogy akik üldöznek minket, azok III/IIIasoke vagy rendőrök, a kihallgatásokn ál mindig rendőrként mutatkoztak be. Tehát nem ismertük pontosan az elhatárolódást. (17.50) Ez nem igaz: én akkor sem voltam rendőrellenes. Sőt, meg kell mondanom, hogy amikor a lakásomban házkutatást tartottak néhány alkalommal, akkor is nagyon világosan meg tudtam különböztetni, hogy ki az, aki tisztességesen, fair módon jár el, a parancsot teljesítve; ki az, aki még bizonyos rokonszenvet is jelezni próbál; és ki az, aki bunkó módra viselkedik. Távol áll tehát tőlem ebben a vonatkozásban is – mint ahogy e gyéb vonatkozásban is igyekszem elkerülni – az általánosítás. Azóta pedig, hogy képviselőként időnként valami közöm volt rendőri ügyekhez, és személyesen megismerkedtem rendőrökkel, rendőrtisztekkel, az esetlegesen felhalmozódott ellenérzések is megszűntek bennem; tisztelője vagyok a rendőri munkának, természetesen a legteljesebb mértékben elismerem annak a munkának a fontosságát. Egyébként valahányszor költségvetési vitában költségcsökkentő módosító indítványokat nyújtottam be, ezek sosem a rendőrség költs égvetésére vonatkoztak. Azt gondolom, hogy a rendőrség költségkeretét – elsősorban ami a technikai felszereltségét illeti – mindenképpen emelni kell. Azt is meg kell azonban mondanom, hogy én különösen tisztelem azokat a rendőröket, akikben olyan civil kur ázsi van, hogy akár még a feletteseikkel szemben is ragaszkodnak a jogszerűséghez. Ennek példájával szeretném zárni a felszólalásomat: annak a rendőrtisztnek a példájával, akit megbíztak azzal, hogy 1992 decemberében lefolytassa a nyomozást a tévé azon vez etőivel szemben, akikkel szemben Balsai igazságügyminiszter úr feljelentést nyújtott be. Sajnos, a rendőri vezetők habozás nélkül átvették ezt a feljelentést, és megkezdték a büntetőeljárást. Ez a rendőrtiszt – aki csak százados volt akkor – azt mondta, n eki az a véleménye, hogy ez a feljelentés nem alapozza meg a büntetőeljárás megindítását, természetesen nem is lehet kizárni, hogy a büntetőeljárás indokolt volna. Ebben az esetben a büntetőeljárási törvény előírásai szerint feljelentéskiegészítést kell el rendelni, nem azonnal büntetőeljárást indítani, és nem azonnal házkutatást elrendelni. Nem tagadta meg a parancsot, részt vett abban az akcióban, amelynek a lefolytatására parancsot kapott – másnap azonban kilépett a rendőrségtől. Azt is hozzá kell tennem, hogy rendőrök elbeszélése szerint soha senkit olyan gyorsan nem szereltek le, mint ezt a rendőrtisztet, holott ez egy kiváló rendőrtiszt volt, és a munkájára nagy szüksége volt és lett volna a rendőrségnek. És hogy ne ilyen szomorúan végezzem a történetet : egy másik rendészeti szervben vezető beosztást kapott, tehát voltaképpen anyagi és előmeneteli hátrány nem érte. Talán ellentétet hordoz az a megfogalmazás, hogy egy egyenruhás szervezet munkatársa, tagja civil kurázsival kell, hogy rendelkezzék. Én azon ban azt hiszem, kell, hogy rendelkezzék. És hogyha egy rendőr nem abban rendelkezik civil kurázsival, hogy a betyárbecsület elveihez kötődik, hanem abban, hogy a jogot akkor is tiszteli, hogyha ettől a jogtól, a jog helyes alkalmazásától felettesei
