Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - Interpellációk - ELNÖK (Vörös Vince): - GERBOVITS JENŐ (Kisgazda) - ELNÖK (Vörös Vince): - JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
389 kereskedelmi tárca ellen – , a P arlament leszavazza. Pedig ha én Szabó Iván miniszter úr helyében lettem volna annak idején, én kértem volna egy vizsgálatot, amikor átvette a tárcát Bod Péter Ákos miniszter úrtól, hiszen a problémák ott kezdődtek. Sőt, szakértőink úgy minősítik, hogy az a kár, amit miniszter úr 18 milliárdban állapított meg, már közelít a 100 milliárd felé, már a honvédelmi tárcához is átcsaptak a lángok; és vannak jogászok, akik azt mondják, figyeljünk oda, hiszen alkotmányos téma, mivel ennek az olajnak jelentős részét a külföldiek, a kamionosok hordták, használták el. Ezzel szemben a honpolgárok diszkrimináltattak a jövedéki törvényben: nem használhatják fel. Arról már nem is beszélek, hogy egy háti permetezővel, láncfűrésszel dolgozó magyar milyen célból fizet az útala pba. Nos, hogyan kérjem én ezt újra számon dr. Szabó Iván miniszter úrtól? Ha figyeljük a napisajtót, az eseményeket, amelyek különösen a privatizáció körül mozognak; elég, ha Szabó Tamás miniszter úr nyilatkozatára utalok, hogy gondok vannak ezen a terüle ten; elég, ha az Ybl Bank esetében Soós Károly Attila tavalyi interpellációjára utalok, és azt mondom: a buzgárt könnyebb megfogni, mint a gátszakadást. S mindezek után hadd kérdezzem meg, hogy amikor már mindent végigpróbáltunk, sőt Kóródi Mária képviselő nő esetében nagyon szerencsétlenül vizsgált a bizottság, hiszen az elutasított interpellációt az alkotmányügyi bizottság elnöke átadta egy albizottságnak, az szétesett, másik képviselő úr nem tartotta szükségesnek elolvasni, visszajött a Házhoz, Kóródi Már ia képviselőnő megért védekezni; ez a minősítése a mi parlamenti munkánknak. Ha valamikor valaki a jegyzőkönyveket majd összegyűjti, kritizálni fogja. Tulajdonképpen mindezeket illett volna a miniszterelnök úrhoz intézni. Elfogadom azt, hogy jogában áll a miniszterelnök úrnak egy kérdésre vagy interpellációra adandó választ átengedni. De az is igaz, hogy mi vagyunk olyan távolságban és ismeretségben, hogy egy telefonnal egyeztethettünk volna. Sőt mielőtt az interpellációt beterjesztettem, kértem egy meghall gatást: beszéljük meg dolgainkat, hiszen… ELNÖK (Vörös Vince) : Képviselő Úr, az ideje lejárt. Kérném röviden befejezni. GERBOVITS JENŐ (Kisgazda) Köszönöm, Elnök Úr! A lényeg most jön. (Derültség és zaj.) A miniszterelnök úr így gondolta: volt ő ennél már keményebb is, s hadd idézzem azt, amikor Török Ferenc képviselő úrnak adott válaszában csúnyán megsértette a képviselőket önérzetükben és jogállásukban imigyen – hadd idézzem – : "Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Úgy vélem, mindannyian tudjuk, hogy töb bféle interpelláció létezik. Van olyan, amelyik tényleg választ igényel valamely kérdésre, és van olyan, amely tulajdonképpen nem a válasz igényével hangzik el, hanem egy helyzetet kíván felhasználni, nem kétséges, hogy milyen célból." (16.00) Tisztelt kép viselőház! Nem tudom, a miniszterelnök úr honnan vette ezt a bátorságot, hogy minősítsen, mint az óvó néni a kiscsoportosokat, következésképpen én nem élek az interpelláció jogával, ez egy minősítés. (Derültség, zaj.) Valamikor, valakik minősítik. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Az interpellációra dr. Józsa Fábián államtitkár úr adja meg a választ. Dr. Józsa Fábián belülgyminisztériumi államtitkár válasza JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr ! Tisztelt Országgyűlés! Én viszont, ha már megszólíttatott a miniszterelnök úr, élni kívánok a válaszadás jogával, hiszen közérdekű kérdésekről van szó. (Zaj. – Közbeszólások: Nem hangzott el interpelláció! – Taps középről és jobbról.)
