Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - A rendőrségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
342 Ugyanilyen fontosnak tartjuk azt, hogy az állampolgár is tudja ugyanezeket. Ismerje az állampolgár, hogy a rendőr mikor és mit követelhet tőle, mikor és milyen formában állíthatja meg, mikor és milyen formá ban hallgathatja le a telefonját, juthat hozzá a banktitkához, juthat hozzá a postai küldeményekhez, illetve ismerheti meg azok tartalmát. Én azt gondolom, ezen a területen is sikerült egy jó kompromisszumos megoldást találni. Általánosságban konszenzus al akult ki abban, hogy a bíróságok engedélyezik a titkos eszközök használatát. Abban is előreléptünk, hogy a rendőrség nem juthat hozzá önhatalmúlag a – véleményünk szerint nagyon fontos – banktitokhoz és postai titokhoz. Itt nem a bíróságok engedélyezik vél eményünk szerint a rendőrség számára a hozzáférhetést, hanem az ügyész, illetve az ügyészség akkor, ha a bűncselekmény súlya a rendőrség feltételezése szerint két évnél hosszabb tartamú szabadságvesztést ítél. Én azt gondolom, ezek voltak a rendőrségi törv ény legfontosabb elemei, politikai elemei. Természetesen – mint mondtam, a módosító javaslatban és nyilván a részletes vitában ez még szóba kerül – számtalan ponton hozzányúltunk ehhez a rendőrségi törvényhez. Gondolom, erről később képviselőtársaim részle tesen fognak beszélni. Én ezeket tartottam a legfontosabbnak, ugyanis ezek voltak azok a pontok, ahol nem volt egyetértés, nem volt politikai egyetértés a beterjesztett javaslat kapcsán a Kormány, illetve a kormánypártok és az ellenzék, jelesül a Szabad De mokraták Szövetsége között. Engedjék meg, hogy az általános vita keretében még egy témakörre kitérjek. Itt tegnap említettem már, hogy egy képviselőtársunk napirend előtt szóba hozta, hogy az elmúlt héten főbe lőttek és kiraboltak egy benzinkutast. Elrabol tak tőle 200000 Ftot. (11.00) Tudjuk, ismerjük a súlyos bűncselekményeknek a sorozatát az utóbbi időben, és a Szabad Demokraták Szövetsége arra is többször felhívta a közvélemény és a parlamenti pártok figyelmét, hogy a rendőrség önmagában nem tud gátat s zabni ennek az eseménysornak. Nagyon fontos, hogy legyen egy rendőrségi törvény, nagyon fontos az, hogy a rendőrség ismerje működési feltételeit, de ettől a rendőrségi törvénytől a rendőrségnek nem lesz több pénze a gépkocsik üzemeltetésére, nem lesz több pénze a technika beszerzésére, nem lesz több pénz arra, hogy 6000 fővel bővüljön a rendőrség létszáma, és nem fog emelkedni a rendőrök fizetése sem a rendőrségi törvénytől önmagától. Úgy véljük, úgy ítéljük meg, hogy ezeket a problémákat szélesebb körben k ell kezelni; nemcsak a rendőrség működését kell megvizsgálnunk, hanem egyéb kapcsolódó szervezetek működését is. Az önkormányzatokról már beszéltem, de nagyon fontosnak tartjuk a bűnmegelőzésnek az intézményét, a büntetésvégrehajtó intézetekből kikerültek utógondozását, nevelését és befolyásolását, és ebben a körben nagyon fontosnak tartjuk az igazságszolgáltatás más szerveinek a működését. Nagyon csodálkoztam azon az elmúlt héten kedden, hogy viszonylag szűken és viszonylag csendesen ebben a Parlamentben különösebb vita nélkül leszavazták azt a javaslatot, amelyet korábban három képviselőtársammal közösen terjesztettem be, amely azt tartalmazta volna, hogy a különösen súlyos bűncselekményt elkövetők számára ne legyen meg az a lehetőség, hogy – legrosszabb esetben – 25 évvel az elítélés után kiszabadulhatnak a börtönből. Magyarországon működik az életfogytiglani szabadságvesztés intézménye. De a közvélemény részéről talán kevesen tudják, hogy ez azt jelenti: a bíró eldöntheti, hogy az életfogytiglan maximum 15 évtől 25 évig terjedhet. Nem lehet hosszabb ideig börtönben tartani azokat az embereket, akik ilyen súlyú bűncselekményeket követnek el. Javaslatunk arra irányult ebben a módosító javaslatban, a Btk. módosítása kapcsán, hogy ezt az időszakot ki lehessen nyújtani, és azok az elvetemült gonosztevők, bűnözők, akik ilyen súlyú bűncselekményeket követnek el, ne szabadulhassanak ki 25 év elteltével a börtönből. Azt javasoltuk, hogy ezt az időt toljuk ki 40 évre. Természetesen a bírónak továbbra is meg lett vol na a mérlegelési lehetősége, hogy 15 és 40 év között mérlegeljen, hogy mennyi ideig maradjon az illető börtönben.
