Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - A rendőrségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - MIZSEI BÉLA, DR. (Kisgazda)
343 Nagyon csodálkoztam azon, hogy ezt a Parlament simán leszavazta és nem támogatta. Azt gondolom, hogy nemcsak a rendőrségi törvényre van szüksé g, hanem arra is szükség van, hogy más intézkedésekkel és más törvényekkel is gátat vessünk és szabjunk a bűnözésnek – és különösen az ilyen súlyú bűnözés elterjedésének. Köszönöm a figyelmet. A szabaddemokraták részéről képviselőtársaim még több felszólal ásban fogják ecsetelni a rendőrséggel kapcsolatos véleményüket. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Mizsei Béla Kisgazda képviselőtársunk. Az ülés vezetését átadom Szűrös Mátyás alelnök úrnak. (Az ülés vezetését dr. Szűrö s Mátyás, az Országgyűlés alelnöke veszi át.) Felszólaló: Dr. Mizsei Béla (Kisgazda) MIZSEI BÉLA, DR. (Kisgazda) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Végre elérkeztünk oda, amit két év óta várok, a rendőrségi törvény tárgyalásához. Megmondom őszintén, hogy az egyik legfontosabb törvényjavaslat ez, mert mit ér a tulajdonviszonyok rendezése, ha a közbiztonsággal baj van. Márpedig azzal – sajnos – nagyon nagy baj van. De engedtessék meg nekem – mint aki már közel 50 év óta szemlélem és látom a k özbiztonsági intézményeket – , hogy néhány szóval visszatérjek azokra az időkre, amikor még csendőrség és rendőrség volt, mert én láttam a Horthyrendszer csendőrségének és rendőrségének a munkáját. Aztán következett 1945, az úgynevezett felszabadulás, amik or megalakult az úgynevezett demokratikus rendőrség, és annak kezdetben csak kommunisták lehettek tagjai. Akkoriban, 1945 tavaszán az akkori Kisgazdapárt – amelynek Kovács Béla volt az egyik oszlopos tagja és államtitkára – vizsgálta volna felül a rendőrsé get, azonban olyan erős volt a szovjet nyomásnak engedelmeskedő kommunista nyomás, hogy nem tudtunk eredményt elérni. Később Vas Zoltán Akkori önmagunkról című könyvében erről a kérdésről azt írja, hogy ő azért ragaszkodott ahhoz, hogy a rendőrségnek csak kommunisták lehessenek tagjai, mert nem akarta, hogy kommunistát még egyszer letartóztassanak. Hogy aztán Rajkot és társait kik tartóztatták le, az már más kérdés. Engedtessék meg, hogy rámutassak arra, hogy a jásztelki kisgazdák – akiknek képviselője volt am akkor is, mert én már 1945ben is itt voltam mint nemzetgyűlési képviselő, Kovács Béla közvetlen barátja – csak összehasonlították az új, úgynevezett demokratikus rendőrség munkáját a csendőrség munkájával, és megkerestek engem mint képviselőjüket 1946 kora tavaszán, hogy követeljem a parlamenttől a csendőrség visszaállítását. No hát még csak az kellett volna, a Magyar Közösségügybe biztos belekerültem volna! A levelet, sajnos, nem tudom felmutatni, mert 1948ban, amikor a fordulat éve következett, mind en ilyen iratot szigorúan eltüzeltem, nehogy avatatlan kezekbe kerüljenek. De kérdezem én, miért volt a csendőrségnek olyan nagy tekintélye falun. Hát nagyon egyszerű. Egyszerűen azért, mert a csendőr keményen föl mert lépni, neki nem kellett félnie attól, hogy a hadbíróság elé cipelik, ha nem tudja bizonyítani, hogy hatáskörét nem lépte túl. Ez az a kérdés, tisztelt Országgyűlés, ez a bizonyos hatáskör túllépése vagy nem lépése; ez az a kritikus vonal, hogy odáig el tud menni a rendőr, hogy nem lépi túl, d e tovább már nem; ez az a dilemma, amit nehéz megoldani, és ez az, amiért egyes rendőrök félnek keményen fellépni a bűnözőkkel szemben, még akkor is, ha erre biztatja őket a nép. Sőt egyes rendőrök, sajnos visszaélnek azzal, amikor azt mondják, hogy nem ak arnak a hadbíróság elé kerülni. De továbbmegyek. Nagyon helyesen mondták az előttem felszólalók: pénz is kell ahhoz, hogy jó rendőrség legyen. Itt kell rámutatnom arra, hogy a Horthyrendszerben, amikor egy csendőr végzett, akkor 200 pengő volt a fizetése. Ez akkor majdnem két tehén ára volt. Ugyanakkor egy pedagógusnak, például a történelem kezdő tanárának 80 pengője volt. Nem akarom azt mondani,
