Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - A rendőrségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
341 Parlament számára, hogy fogadja el ezt a konstrukciót, amely azt jelenti, hogy ezután nem lesz ötévente automatikus pályázat kapcsán egy rendőr i, rendőrkapitányi kinevezési rendszer bevezetve Magyarországon. Vagyis kevesebb rendőrkapitány fog cserélődni remélhetőleg a következő időszakban, és ez a csere nem lesz automatikus: nem évekhez kötődik, hanem nyilván teljesítményhez, fegyelmi problémákho z, áthelyezésekhez és más ügyekhez, ami lényegesen ritkábbá teszi a kinevezés aktusát. Ezért természetesen nincs értelme annak, hogy ragaszkodjunk a mostani megoldáshoz, ahhoz, hogy az önkormányzatoknak a kinevezéskor legyen vétójoguk. Elegendőnek tartjuk a magunk részéről azt, hogy a kinevezések kapcsán az önkormányzatok véleményezési joggal rendelkeznek. Viszont találtunk egy közös kompromisszumos megoldást arra nézve, hogy a rendőrkapitányságok évenkénti beszámoltatása kapcsán az önkormányzatok értékeljé k az adott kapitányság, az adott főkapitányság munkáját, és a beszámoltatásnak következményei legyenek. Évente kötelező a rendőrkapitányoknak, a megyei rendőrfőkapitányoknak és a budapesti kapitányoknak, budapesti főkapitánynak az illetékes önkormányzatok előtt beszámolnia. Amennyiben az önkormányzatok vagy az önkormányzatok többsége ezt a beszámolót nem fogadja el, egy második lehetőséget is kap a kapitány arra, hogy korrigáljon, a beszámolón javítson. És ha az önkormányzat ezt sem fogadja el, akkor a fele ttes szervnek kötelezően meg kell vizsgálnia az egész kapitányság tevékenységét. Magyarul: át kell világítania az illető kapitányság tevékenységét. Különös tekintettel a kapitány vagy a főkapitány személyi felelősségére. Mert ha egy önkormányzat vagy több önkormányzat másodszor is úgy ítéli meg, hogy az a kapitányság egyéves tevékenysége alatt nem dolgozott jól, akkor ott valami problémának kell lennie. Nem lehet csak személyi ellentétekkel magyarázni azt, hogy az önkormányzat testülete esetleg nem szimpati zál a kapitánnyal, főkapitánnyal, és ezért veti el a beszámolót. Én azt gondolom, hogy ez a megoldás jó megoldás. Egy előzetes vélemény kapcsán az önkormányzatok eddig nyilvánvalóan nem ismerhették a kapitány tevékenységét, nem ismerhették a kapitány helyb en végzett munkáját – miután akkor kerül kinevezésre – , és erre egyéves munka után kerül sor ezután. Azt gondolom, ez egy objektív szondát jelent az önkormányzatok részéről a rendőrség munkája tekintetében. A másik garanciális elem az önkormányzat és a ren dőrség együttműködése kapcsán az, hogy a mostani megállapodásokkal szemben a jövőben azt javasoljuk, hogy az önkormányzatok szerződést kössenek a helyi rendőrséggel, rendőrkapitányságokkal az önkormányzati támogatások mibenlétére vonatkozóan. Szerződésben rögzítsék azt, hogy mit miért adnak, és mit várnak el azért, ha történetesen tíz fővel növelik egy adott kapitányság létszámát, vagy egy autót adnak, vagy benzinpénzt adnak a rendőrség működéséhez egy adott területen. Ha ezt a rendőrség nem ott használja f el, akkor az önkormányzatok természetesen felbonthatják ezt a szerződést, és jogi útra terelik a szerződés teljesítését, illetve nem teljesítését. Én azt gondolom, hogy ez a két elem kiválthatja a korábbi vétójog gyakorolta nyomást, egészséges nyomást a re ndőrfőkapitányok esetében, és az egészséges együttműködésre, a hatékony együttműködésre való késztetés a jövőben is fennáll ezen a területen. Nem csökken az önkormányzatok befolyásolási lehetősége, hanem nő. Ugyanis eddig csak a városi kapitányok kinevezés e esetén volt vétójoga az önkormányzatoknak, most ez kiterjed a megyei főkapitányok, illetve a budapesti főkapitány személyére is, amit fontosnak tartok ezeken a területeken is. Egy intézményesült együttműködési forma jön létre az önkormányzatok és a rendő rség között. A harmadik kritikus elem, amelyet kritizáltunk, az volt, hogy nem láttuk az állampolgári jogok garanciáját, az állampolgári jogok védelmét a rendőrséggel szemben ebben a törvényben. Ezt ugyanolyan fontosnak tartjuk, mint azt, hogy a rendőrség pontosan tudja, milyenek a működési feltételei. Egy rendőr pontosan tudja egy adott szituációban – igazoltatás, tömegoszlatás, fegyverhasználat, lakásba történő belépés kapcsán – mit tehet, meddig mehet el, milyen felhatalmazással mehet be egy magánlakásba , mikor használhat titkos eszközöket.
