Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 7. hétfő, tavaszi ülésszak 1. nap (358.) - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZILASSY GÉZA, DR. (MDF)
34 Nagyon kell a változás. De jól tudom, évtizedek rontását nem lehet, csak hosszú évek alatt rendbehozni. A Magyar Orvosi Kamarának mint az orvo stársadalom önkormányzatának éppen e változás kovászának kell lennie. Tisztelt képviselőtársaim! Az orvoskamarai törvény beterjesztésekor az egészségügyi bizottság tagjai, illetve az orvos képviselők találkozhattak a Magyar Orvosi Kamara elnökségével. A me gbeszélés során számos olyan gondolat került szóba, amely e törvény megszületését indokolta. Akkor – többek között – a kamara megismertetett minket azokkal az indítványokkal is, amiket még jónak látott volna megjelentetni a beterjesztett törvényjavaslatban . Ennek a csomagnak egy részét mi, néhányan, orvos képviselők, felvállaltuk. Ezekből módosító indítványok születtek, melyekből néhányat szeretnék kiemelni. A 32. § – amely az etikai vétségek kivizsgálásával, illetve az etikai ügyek eljárásának rendjével fo glalkozik – (3) bekezdését javaslom kiegészíteni, pontosabban egyértelműbbé próbálom tenni azt a célt, hogy azon orvos kollégák esetében is, akik nem kamarai tagok, etikai vizsgáló eljárást velük szemben szintén a kamara illetékes bizottsága végezhessen. B ár meg kell mondanom, hogy e bekezdés – mely pontosan így szól: "Az etikai eljárást valamennyi orvosi diplomához kötött tevékenységet folytató orvossal szemben a Magyar Orvosi Kamara végzi" – tartalmazza a kívánt gondolatot, de úgy érzem, nem tisztázza pon tosan, hogy ez a bekezdés nemcsak egyértelműen a MOK tagjaira vonatkozik. Ezért láttam szükségét annak, hogy ezt pontosan kiegészítsem azzal a ponttal, hogy "kamarai tagsággal nem rendelkező orvosok esetében is" a kamara etikai és fegyelmi bizottsága végez ze az eljárást. Mindenki tudja, hogy lesznek, illetve vannak olyan praktizáló orvosok, akik nem lesznek a Magyar Orvosi Kamara tagjai, mert nem felelnek meg – még ha csak átmenetileg is – a tagsági viszony törvényesen kimondott feltételeinek. Azonban működ ésük során előfordulhat, hogy súlyos etikai vétséget követnek el, ezért indokolt, hogy ezen kollégákkal szemben is a megfelelő bizottság vizsgálja meg az ügyet, és folytassa le az eljárást. Általánosságban azt lehetne mondani, hogy az elkövetkezendő évekbe n az etikai ügyek elbírálása nem lesz könnyű feladat. Mint ahogyan az általános vitában gyakran elhangzott, és valójában örök dilemma, hogy mennyire részletesen szabályozódjon a kamara működése a törvényben, és mennyire az alapszabályban; mit tartalmazzon az alapszabály, és mit a törvény. (18.00) A 32. § (4) bekezdésében, ahol részletesen szabályozódik az etikai fegyelmi bizottság működése, mégis indokoltnak tartok néhány kiegészítést, többek között azt, hogy határozatát a jelen lévő tagok egyszerű szótöbbs égével hozza meg. Ez a módosítás technikainak tűnik, de mégis fontosnak tartjuk. A 43. §t, amely a Magyar Orvosi Kamara gazdálkodásáról szól, szeretném kiegészíteni egy (2) bekezdéssel, amely törvényesen kimondaná, hogy a Magyar Orvosi Kamara az általa el látott közhatalmi feladatok elvégzéséért az állami költségvetésből támogatásban részesül. Úgy érzem, abban az esetben, amikor az állam, illetve a Parlament közhatalmi funkciókat ad egy testületnek, akkor kötelessége a feladatokhoz anyagi forrást is biztosí tania. Engedjék meg, hogy ezt tovább ne indokoljam. A 33. § (1) bekezdése szintén nagy vitát indukálhatna, nevezetesen: ki lássa el a Magyar Orvosi Kamara törvényességi felügyeletét? Ha a kamarai törvény hagyományait nézzük – figyelmen kívül hagyva az elmú lt negyven évet, amikor is ismert okokból nem volt szükség a hagyomány folytatására – , akkor azt mondhatnánk, a felügyeletet a mindenkori szakminiszternek kell ellátnia. Mégis tudjuk, hogy a törvényességi felügyelet kérdésében sok esetben az ügyészség jár el. Ezért gondoltuk, hogy módosító indítványomban – rábízva a bölcs döntést a Parlament testületére – alternatívaszerűen vetem fel a törvényességi felügyelet kérdését. Ugyanakkor meg kell fogalmaznom kételyeimet, ismerve az ügyészség jövőbeni sorsát. Termé szetesen abban az esetben, ha a Parlament elfogadja az Alkotmány módosítását, hogy tudniillik az ügyészség az igazságügyminiszter felügyelete alá fog tartozni, ha ez bekövetkezne, mégis jobbnak látnám, ha a Kamara felett a mindenkori szakminiszter látná e l a törvényességi felügyeletet.
