Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - Dr. Egon Klepsch, az Európai Parlament elnökének és kíséretének köszöntése - ELNÖK (Szabad György): - EGON KLEPSCH, DR. az Európai Parlament elnöke:
328 A kérdés azonban ma úgy vetődik fel számunkra, hogy hogyan tudjuk megoldani ennek az átmenetnek a hatalmas problémáit egy olyan világgazdasági helyzetben, amelyet elsősorban a recesszió jellemez. E feladat megoldásához mindannyiunk részéről komoly erőfeszítésre van szükség. Önökkel, s Lengyelországgal elsőként ratifikáltuk a társulási szerződést. A közös fejlődés alapjait teremti meg ez a szerződés, hogy ily módon megteremtődjön az előfeltétel, a kiindulási pont azért, hogy megvalósulhasson a csatlakozás, a belépés az Európai Közösségbe. Biztos vagyok abban, hogy önök nagyon hamar előre fognak haladni ezen az úton, és azt is tudom, hogy már nagy előrehaladást valósítottak meg. Tudatában vagyok annak, hogy törvényhozásuk során mindig figyelemm el vannak arra, hogy lehetőség szerint tartósan próbálják összekapcsolni jogrendjüket a mi jogrendünkkel. Olyan szakasz áll előttünk, amikor a társulási szerződést meg kell valósítanunk, a célkitűzésnek megfelelően alkalmaznunk kell. A célkitűzés pedig az, hogy önök tagjai lehessenek az Európai Közösségnek, és hogy ténylegesen felvételt nyerjenek az Európai Unióba. Az Európai Közösség egy nagyon nehéz képződmény. Jelenleg azzal is el vagyunk foglalva, hogy intézményes reformokat dolgozzunk ki, valósítsunk m eg a Közösségen belül. Egy dolog azonban világos számunkra, mégpedig az, hogy kötelességünk, hogy önökkel közösen tartós békerendet valósítsunk meg, amely példamutató kell, hogy legyen az egész világ számára, és amely lehetővé teszi népeinknek, hogy békébe n, olyan fejlődésben élhessünk, amely mindenki számára lehetővé teszi a jólétet. A mi polgáraink jelenleg – a világméretű recesszió láttán – nyomasztva érzik magukat. Nyomasztja őket a munkanélküliség – ez mindenütt így van Európában, természetesen önöknél is nyomasztó. A polgárok úgy érzik, hogy a jövő perspektívái nem körvonalazódtak világosan. Azt hiszem azonban, hogy önök maguk tudják igazándiból felmérni, hogy milyen sokat tudtak megvalósítani az elmúlt négy év során, milyen strukturális változásokat t udtak megvalósítani. Kívülről szemlélve én önöknek ehhez csak gratulálni tudok. Önök maguk azok, akik belátják, felismerik, hogy igenis szükség van arra, hogy továbbhaladjanak ezen az úton, hogy ily módon stabil, folyamatos politika valósulhasson meg, és e zzel elérjük azt, amire mindannyian törekszünk. A társulási szerződés teljesítésére számos intézményt hoztunk létre. Örülök, hogy a társulási bizottság – Hörcsik kolléga elnöklete alatt – már megkezdte a munkáját. Nagyon fontos szerepet fog játszani ez a t estület az államaink közötti együttműködésben. Természetesen nem állhatunk itt meg, nem szabad itt megállnunk. A feladatunk sokkal inkább az, hogy gondoskodjunk arról, hogy mindenütt előbbre vigyük a fejlődést, és megteremtsük az előfeltételeit annak, hogy a megfelelő intézkedéseket, a közös tervezést, a közös beruházást, a közös programok megvalósítását biztosítani tudjuk. Tudom, hogy önök a stabilitást képviselik ebben a régióban, és a békét testesítik meg. Ebben a pillanatban az Európai Unió számára mind ez történelmi jelentőségű. Amit azonban mi kívánunk: a béke stabilitásának a megteremtése az egész régióban, az egész térségben, és ez az, amiért dolgoznunk kell. Hölgyeim és uraim! Szeretném elmondani önöknek, hogy eredeti szakmámat tekintve történész vag yok, és mint ilyen, természetesen ismerem a magyar történelmet is. Nagyon sokat tudnék szólni arról, hogyan fonódott össze az önök történelme Európával, és hogy ez milyen fontos számunkra, milyen ösztönző. Ezen a helyen azonban csak két dolgot szeretnék ki emelni. Az egyik az, hogy Európa a fejlődése során, az alkotmányos fejlődés során 1222ben – az Aranybulla megteremtésével – II. András igenis biztosította, hogy az ellenállás joga mint lényeges szabadságjog elismerésre kerüljö n. Ezzel nagyon fontos pozíciót rögzített. De nyíltan elmondom, ami engem személyesen a legmélyebben érintett az önök történelmében, az az 1956os népfelkelés, forradalom; egy olyan felkelés, amely az egész világnak megmutatta
