Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 7. hétfő, tavaszi ülésszak 1. nap (358.) - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZILASSY GÉZA, DR. (MDF)
33 néz ki, hogy a köztestületi jellegű kamara tudja legjobban. Akkor viszont az állami költségvetés nyújtson a kamarának támogatást. Fontosnak tartjuk azt, hogy a Magyar Orvosi Kamara értesüljön arról, hogy ha tagjait valamilyen bír óság határozatában eltiltja a foglalkozástól, vagy szabadságvesztésre ítéli. Képviselőtársaim, a kamarai törvényből az következik, hogy kötelező tagság lesz, és ennek megfelelően két feltétele lesz annak, hogy egy magyar állampolgár orvosi munkakört végezz en. Az egyik az orvosi diploma, a másik a kamarai tagság. Mindkettőnek a hiánya vagy bármelyiknek a hiánya egyben az orvosi diplomához kötött tevékenységek végzésétől való eltiltást jelenti. Ebből következik: szükséges az, hogy a kamara tudjon róla, hogy v alamely tagját bíróság határozatban eltiltotta a foglalkozásától, vagy szabadságvesztésre ítélte. Úgy gondoljuk, a jogerős határozatokat a bíróságnak el kell juttatnia a kamarákhoz. Tisztelt Ház! Módosító indítványainkat röviden ennyiben foglaltam össze, a zzal, hogy ezek az indítványok sok esetben más képviselők indítványaival tartalmilag azonosak. Mindegyik azt célozza, hogy végre egy olyan kamara működjön Magyarországon, amely az orvosok érdekein keresztül képviseli az egész lakosság érdekét. Kérem önöket , hogy támogassák szavazáskor az általunk benyújtott indítványokat. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Szilassy Géza képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Dr. Szilassy Géza (MDF) SZILASSY GÉZA, DR. (MDF) Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örömmel üdvözölhetjük mi, orvos képviselők, hogy nem kevés munka után eljuthattunk az orvoskamarai törvény részletes vitájához. A törvény megszületését kollégáink már nagyon várjá k; ez a szinte már türelmetlen, de ugyanakkor jogosnak mondható várakozás mutatkozott meg az elmúlt napokban Nyíregyházán is, ahol egy egészségügyi fórumon ismételten sürgették az orvoskamarai törvény megszületésének fontosságát. Viszonylag hosszú idő telt el azóta, mióta a kamarai törvény általános vitáját lezárta a tisztelt Ház, ugyanakkor örömmel fogadtuk – én magam is – , hogy szabadságunk utáni első ülésünk első napirendi pontja éppen ezen törvény részletes vitája. Ahogy a parlamenti jegyzőkönyveket elő vettem, átolvasván az általános vita anyagát, feltűnt: szinte valamennyi hozzászóló igen nagy fontosságot tulajdonított az orvostársadalom etikai megújulásának, illetve a Magyar Orvosi Kamarának mint az orvosi tevékenységet etikai alapon felügyelő szerveze t munkájának. Kétségtelen, mélyreható változásra van szükség. Hiszen az elmúlt évtizedek nemcsak az anyagi megbecsülés tekintetében, hanem az orvostársadalom erkölcsiségében is – mondhatjuk nyugodtan – siralmas helyzetet teremtettek. Állapotunkat – humoros an fogalmazva – csak egy kuruttyoló tavi élőlény anatómiai értelemben vett szakrális régiójához tudnám hasonlítani, ha lenne kedvem viccelődni. De orvos kollégáim kiábrándultsága, elfásult cinizmusa nem engedhet mosolyt számra. Természetesen mindig hozzá k ell tennem: tisztelet a kivételnek. Igen nagy szükség van a sokat emlegetett úgynevezett etikai kódex felállítására. Ugyanakkor nagyon jól tudom, hogy mennyire iszonyúan nehéz és igazán nem irigylésre méltó feladat lesz ennek kimunkálása. Gondoljunk csak a rra, hogy a modern orvostudományban és orvosi tevékenységben már nem elegendőek a hippokratészi esküben megfogalmazott gondolatok, amikor a szervátültetések vagy szervrendszerátültetések világát éljük, amikor lombikbébiprogramok indulnak, vagy a beteg hos szan tartó komatózus állapotában kell döntenünk élet és halál kérdéseiben, bízva mindig a visszatérés reményében.
