Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 21. hétfő, tavaszi ülésszak 5. nap (362.) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (9488-as szám) részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - RUDICS RÓBERT (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Dornbach Alajos):
309 a szörnyűségeket a börtönben, de gondolom, itt a parlamenti képviselők között nagyon sokan vannak, akik még emlékeznek azokra, akik visszatértek a hadifogs ágból 45 végén, 46ban vagy később. És talán emlékeznek arra, hogy nem lehetett különbséget tenni a Nyugatról vagy a keleti országokból, a Szovjetunióból visszaérkezett hadifoglyok között. Mindnyájan megszenvedtek, mindnyájan lefogytak, betegek voltak, ali g várták, hogy otthont találjanak; s azt gondolom, több évtized után ezeket a ma már idős embereket megilleti az, hogy ez a Parlament, az első szabadon választott Parlament igazságosan, a törvényt is módosítva adjon számukra kárpótlást. Köszönöm a figyelmü ket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Rudics Róbert a Magyar Demokrata Fórum részéről. Felszólaló: Rudics Róbert (MDF) RUDICS RÓBERT (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon könnyű helyzetben vagyok, mert nagyon rövid lehetek, ugyanis Keleti György képviselőtársam elvette mondanivalóm lényegét. Én is azt szerettem volna elmondani önöknek, hogy teljesen méltánytalan döntést hoztunk annak idején ennek a törvénynek a megalkotásakor, amikor a törvény 3. §a (1) bekezdésének d) pontjában csak a szovjet szervek által történő kényszermunkára hurcolást tekintettük kárpótlásra jogosítónak. Úgy gondolom én is, hogy ezt a módosítást meg kell tennünk mindazoknak az érdekében, akik – hasonlóképpen, mint képviselőtársaimat – engem is személyesen, fogadóórákon, levelek tömegében kerestek meg, és igazságos elbírálást kértek. Egy másik témakörrel, a hadiözvegyek és hadiárvák kárpótlásával kapcsolatban is lenne néhány gondolatom. Mind ez idáig elfogadtam azt a logikát, hogy kárpótlás azokn ak jár, akikkel valamiféle törvénytelenség történt. Azokkal szemben, akik elestek a háborúban, tulajdonképpen nem történt törvénytelenség; nem volt törvénytelenség az, hogy egy golyó eltalálta őket, de kétségtelen tény, hogy ők hozták meg a legsúlyosabb ál dozatot, illetve azok, akik utánuk maradtak. Éppen ezért úgy gondolom, ezt a kérdést – a nyugati hadifogsághoz hasonlóan – nem lehet megkerülni, és ezt is rendezni kell. Tudomásom van arról, a kezemben is van a Honvédelmi Minisztérium által kidolgozott tör vényjavaslat, amely a hadigondozásról szól, és ezt a problémát részleteiben, sokkal részletesebben kezelné, mint ahogy ezt ennek a törvénynek a kapcsán meg lehet tenni. Pénzbeli kártérítést nyújtana, illetve ezen túl nyugdíjkiegészítést, közgyógyellátást, valamint utazási kedvezményeket és egyebeket is biztosítana a háborúban elesettek özvegyeinek és árváinak. Azt szeretném kérni a jelen lévő Szendrei László államtitkár úrtól, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ezt a törvénytervezetet törvényjavasl at formájába öntsék, és rakétasebességgel nyújtsák be az Országgyűlésnek, hogy még ebben a ciklusban el tudjuk fogadni, ugyanis azt gondolom, nem mehetünk el úgy szabadságra, nem kezdődhet el úgy a választási kampány, hogy ez a törvény nem született meg mé g ennek az Országgyűlésnek a révén. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most negyedórás szünet következik. Tárgyalásunkat pontosan negyed hatkor folytatjuk. (A szünet 17 órától 17 óra 17 percig tar tott. – Elnök: dr. Dornbach Alajos. – Jegyzők: dr. Szabó Lajos és Boros László.) ELNÖK (Dornbach Alajos) :
