Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 21. hétfő, tavaszi ülésszak 5. nap (362.) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (9488-as szám) részletes vitája - RÉTI MIKLÓS, DR. (MIÉP)
310 Tisztelt Országgyűlés! Kérem a képviselő hölgyeket és urakat, foglalják el a helyüket: folytatjuk az életüktől és szabadságuktó l politikai okból, jogtalanul megfosztottak kárpótlására vonatkozó 1992. évi XXXII. törvény módosításáról rendelkező törvényjavaslat részletes vitáját. Felszólalásra következik Réti Miklós képviselő úr a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportjából. Felszólaló: Dr. Réti Miklós (MIÉP) RÉTI MIKLÓS, DR. (MIÉP) Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is hozzá kívánok szólni ehhez a törvényjavaslathoz a részletes vitában, annál is inkább, mert én nem vagyok olyan optimista, mint Rudics képviselőtársam , aki a Kormánynak egy új beterjesztését sürgeti, hogy gondoskodjék erről a meghurcolt, erről a szerencsétlen csoportról, amelyik a legnagyobb áldozatot hozta a hazáért – nagyon sokan életüket – : a különféle rokkantságot elszenvedő magyar katonákról, illet ve azok hozzátartozóiról, árváiról. Nagyon sok teendő van: annyi igazságtalanság és annyi törvénytelenség történt, hogy nem győzzük ezeket a sebeket orvosolni. Enélkül nem lenne hiánytalan ennek a Háznak a működése, szégyenpír égne az orcámon, ha ennek a H áznak nem férne bele az idejébe, hogy ezekről az emberekről valamilyen formában gondoskodjunk. Még 1947ben mintegy 750850000 emberről lehetett szó – ma legfeljebb már csak 50000 él közülük. 1947ben még a kommunisták is vallották, hogy a hadigondozottak a II. világháború legszerencsétlenebb áldozatai – később bűnösnek kiáltották ki őket, és abszolút felelőtlen gondoskodás történt róluk, aminek eredményeként, mintegy szociális gondoskodás keretében, a népjóléti tárca vette át a róluk való gondoskodást, és csak mintegy 14%uk kapott valamiféle minimális támogatást. Most már elérkezett az idő, hogy róluk is egy komolyabb kárpótlási törvényt hozzunk, nekik is próbáljunk valami kis gyógyírt biztosítani a sebeikre. Nem elég csak a kopjafák felállításakor megemlé kezni az áldozatokról, nem elég csak a szép szavakat mondani – figyelembe kell venni, hogy ők a legdrágábbat adták a hazáért: az életüket; hogy az otthon maradottak, az özvegyek, az árvák eleve megrövidítve – mintegy különféle tehertételekkel – indultak ne ki az élet útjának. És bizony nemcsak azokat rövidítették meg, akiknek törvénytelenül elvették a vagyonát, hanem ezek az emberek is szinte koldusbotra jutottak: megbélyegezve, támogatás nélkül, nagyon nehéz körülmények között próbálták életpályájukat befut ni. Ha egy ország nem gondoskodik azokról az emberekről, akik a legnagyobb áldozatot hozzák a hazáért, akkor annak az országnak a moráliserkölcsi tartásában egy nagyon nagy törés áll be. Az 1933. évi VII. törvénycikk foglalkozott a világháborús hadigondoz ottak ellátásával, szabályozta azt. Mádai Péter képviselőtársam felvetette 1993. március 9én a hadigondozottak ügyét, és – rossz értelmezéssel – a népjóléti tárca ismét vissza akarta minősíteni egy szociálissegélykörbe a válaszban, rosszul értelmezve, úg y, hogy az 1933. évi VII. törvény – amelyik tulajdonképpen ma is érvényben van – csak az első világháborús hadigondozottakra vonatkozik, holott egyértelmű, hogy ezt a törvényt módosították a 4500/1943. évi kormányrendelettel, valamint a 8980/1946. évi korm ányrendelettel – anélkül, hogy egy szóval is említették volna, hogy ez csak az I. világháború hadirokkantjaira, hadiözvegyeire és hadiárváira vonatkozik. Nyilvánvaló: a katona ártatlan áldozata a háborúnak. Egy háború politikai okból indul, tehát politikai áldozatoknak is tekinthetők ők, akik az életüket áldozták. Ugyanakkor ez hozzátartozóiknak is hátrányt jelentett a jövedelemszerző termelésben, hiszen a frontokon sínylődők munkaereje kiesett a család jövedelemszerző képességéből, így nyilván károsodott v agyongyarapítási lehetőségük. (17.20) Éppen ezért az 1992. évi XXXII. törvénybe tulajdonképpen be lehetett volna iktatni a hadigondozottak kárpótlásáról való intézkedést, annál is inkább, mert a törvény által kárpótoltak körébe tartoznak olyan személyi kör ök is, amelyeket hadigondozottként vesznek figyelembe a
