Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 15. kedd, tavaszi ülésszak 4. nap (361.) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BOROSS PÉTER, DR. miniszterelnök:
283 A Magyar Közlönyben való közzététel ténye az illető személyt erkölcsileg és politikailag a társadalmi közmegítélés szerint alkalmatlanná teszi tisztsége betöltésére, azért, mert a törvény által érintett tisztségek a közbizalom és a közmegbecsülés elemi mér tékének meglétét igénylik. Ha az érintett személy nem is tanúsított vétkes magatartást – amit én el tudok hinni, hogy nem minden esetben és sokan nem tanúsítottak vétkes magatartást és kényszerhelyzetben voltak – , a közzététel az átlagos megítélés szerint mégis megingatja azt az elemi bizalmat, ami az ilyen tisztség betöltéséhez szükséges. Az a közzététel, amely egyébként nem szükségszerű, ha az illető megfelelően jár el, és saját maga vonja le a következményeket. Ezért felfogásom szerint feltétlenül indoko lt a közzététel következményeinek egyértelmű szabályozása abban az esetben, ha az érintett személy saját maga nem vonja le a következtetéseket. Ez pedig nem lehet más, mint ezeket a tisztségeket a betöltött személyek tekintetében megszűntnek kell tekinteni a közzététel időpontjában. Köszönöm a figyelmüket, és ajánlom ezen utóbbi javaslatomat, módosító indítványomat a tisztelt Országgyűlés figyelmébe. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Miniszterelnök út kért szót. Megadom a szót dr. Boross Péter miniszterelnök úrnak. Felszólaló: Dr. Boross Péter miniszterelnök BOROSS PÉTER, DR. miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nekem csak két megjegyzésem volna, hiszen valóban, Kőszeg Ferenc képviselő úrnak igaza van, már mindent elmondtunk, ami e tárgykörb en elmondható volt és talán annak ellenkezőjét is. Két dologra szeretném a figyelmet felhívni. Egy. Lehetőleg a törvény végrehajtása ne teremtsen megoldhatatlan mennyiségű feladatot. Ezért aggályos számomra, újólag aggályos Mécs Imre képviselő úr indítvány a: ha mindenki kérheti az igazolást. Bár, talán ma már a veszély nem akkora, mint két évvel ezelőtt volt, de lehet számítani több százezer ilyen kérésre. (Mécs Imre tagadólag rázza a fejét.) Nem kell mondanom, ez teljesen attól függ, hogy egy helységben mi lyen szokás alakul ki. De ennek a veszélye fennáll. Egyébként voltak ennek előjelei körülbelül két évvel ezelőtt, amikor újságírók nagy száma zúdított be ilyen kérést, hogy kér okmányt, ami engem többek között arra késztetett, hogy ezt a bizonyos államtito kká minősítést egyértelművé tegyem. De hogy ez veszélyt jelent, kérem a képviselő urat, hogy mérlegelje, mi mindent kell ahhoz csinálni, vagy tenni, hogy egy ilyen esetlegesen mégis tömeges kérésnek valóban pontosan eleget lehessen tenni olyan beosztásokba n is, ahol erre egyébként a jelenlegi javaslatban törvényi előírás nincs. A másik, amire szeretném a tisztelt Ház figyelmét felhívni. Itt mi kényes, keskeny ösvényen vagyunk. Kérem figyelembe venni az Alkotmányt, a személyiségi jogokat, az adatvédelmi törv ényt, sok minden mást. Nem vitatván bizonyos felvetések abszolút jogosságát, mégis roppant kellemetlen volna, ha végül is olyan törvényt fogadna el a tisztelt Ház, amelyik aztán az Alkotmánybíróságnál kifogás tárgyát képezhetné. Nagyon gondosan állítottuk össze az eredeti javaslatot, és tudom, hogy azzal szemben alkotmányossági kifogások nem merültek volna fel. Tehát minden egyes módosító javaslatnál, amelyet bármily jó szándék és célszerű szándék vezet, figyelembe kellene venni, hogy mennyi mindennel járna , ha egy esetleges alkotmánybírósági kifogás miatt újból és újból viták támadnának, ilyen és olyan természetű viták. Tehát felhívom a figyelmet arra a keskeny ösvényre, amelyen menni tudunk a mi jogállami kereteink között. És ezen belül kell a javaslatokat előterjeszteni, vagy legalábbis ennek figyelembevételével.
