Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 15. kedd, tavaszi ülésszak 4. nap (361.) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MÉCS IMRE (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás):
284 Nem is baj, hogy ilyenkor, fél nyolckor kerül sor ennek a törvénynek a tárgyalására, az időpont jól illusztrálja, hogy már kicsit fáradtak vagyunk ettől a javaslattól, mert sok minden nem sikerült eddig. Hozzá kell tennem, ahol siettek, ott még cudarabb dolgok történtek, és valóban nyilvánosságra hozatal volt, és békén ül a parlamentben más országokban több olyan személy, akinek mindenki megtudta a nevét és akkor tudomásul vette, hogy igen… Szeretn ém tehát felhívni a figyelmet arra, hogy nem véletlen ez a meditációsorozat, ez a hosszú ideig tartó spekuláció e témakörben. Azt mindenképpen el akartuk kerülni – úgy hiszem, jól tettük – , hogy valami felelőtlen mozdulattal névsorok kerüljenek nyilvánossá gra, és aztán ne történjen semmi. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm, miniszterelnök úr. Mécs Imre képviselő úr reagálni kíván. Két percre megadom a szót. Felszólaló: Mécs Imre (SZDSZ) MÉCS IMRE (SZDSZ) Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen miniszterelnök úr felszólalását. Tényleg, nemcsak régóta ismerjük egymást, hanem ebben az ügyben is nagyon különböző minőségekben, de együtt működtünk, tehát mint tárca nélküli mi niszter úr, mint belügyminiszter úr és most mint miniszterelnök úr. És a csont, a gumicsont, amit rágunk, ugyanaz. És igazán jó megoldás valóban nincs, de ezt is számtalanszor elmondtuk már. De hátulról kezdeném. Miniszterelnök úr joggal – teljes joggal – az Alkotmánybíróságra és az alkotmányossági aggályokra utalt. Mindnyájan berzenkedünk, hiszen nagyon fontos emberi jogoknak, a személyiségi jogoknak a védelme, az adatvédelem ütközik itt valamiféle közérdekkel. De éppen az én javaslatom az, amelyik teljese n kihúzza az alkotmányossági problémákat. Ha én magam kérem az én adataimnak a megvizsgálását és annak a nyilvánosságra hozatalát, akkor nincs az az alkotmánybíróság a világon, de különösen a mi esztergomi Alkotmánybíróságunk (Dr. Horváth Balázs nevet.) am elyik ezt kifogásolhatná. A másik a praktikus, gyakorlati aggály. Miniszterelnök úr korábban belügyminiszterként regnált, és pontosan tudja, hogy hány erkölcsi bizonyítványt adott ki egy kis számú stáb. Annyit csináltak, hogy egy számítógép segítségével me gnézték egy listán egy lajstromban, hogy X.Y. szerepele vagy nem, és utána kiadtak egy nyilatkozatot – nem tudom, most 600 forint vagy 1000 forint ez a papír – , hogy nem szerepel a bűnügyi nyilvántartásban. És el volt intézve. Nem tudom, 50000et, 20000e t, 1000et adnak ki. Nem probléma. Nem hiszem, hogy százezrek kérnék ezt. Nem hiszem, hogy tízezrek kérnék ezt. Ezrek kérnék ezt, és ezt pedig meg kellene tenni, és ezzel megoldódna a dolog. Igaza van Kőszegi Ferenc képviselő úrnak, hogy először a nyilvánt artást kell megnézni, és utána lépni tovább. Elképzelhető néhány esetben, hogy tegyük föl, jótét lelkek egykét kartont kiemeltek, de bizonyos jelentésekben szerepel, de a pénzfelvétel megtörtént, akkor visszafelé is működjön. Ez a kisebbik eset, ez néhány eset, vagy pár tucat eset lehet talán. (19.30) De az alapeset, az a 27 vagy 37 000, vagy ki tudja mennyi, ennél kisebb számú karton esetén, a kartonon szerepel az azonosítójel, amelynek alapján megállapítható, hogy ha egy jelentés alá van írva, akkor a je lentést írta, vagy a pénzt felvette és utána ez megtörténik. Tisztelettel kérem miniszterelnök urat, hogy vegye figyelembe ezeket a praktikus megjegyzéseket. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, vane még jelentkező? Ma ugyanis 7 óráig tartott volna eredetileg az ülésnap, de gondolom, lassanként a végére érünk. Mivel több képviselőtársunk nem jelzett hozzászólási szándékot, a részletes vitát lezárom.
