Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 15. kedd, tavaszi ülésszak 4. nap (361.) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
277 vonnom, mert nem kapta meg – vagy lehet, hogy valamennyi bizottságban megkapta – az egyharmados támogatást. De én tisztában vagyok a dolo gnak a reménytelenségével, csak ennek a logikájára szeretném felhívni a még jelenlévők figyelmét, meg azoknak a figyelmét, akik esetleg a Naplóban elolvassák a beszédet. (18.50) Néhány részletbe bocsátkozva: Az embert tulajdonképpen meglepi az, hogy annak ellenére, hogy négy éve foglalkozunk ezzel a törvényjavaslattal vagy ennek különböző változataival, annak ellenére, hogy a Kormánynak igazán hivatalnokok, kormánytisztviselők, kormányszakértők, történészek hada állt rendelkezésére ahhoz, hogy megfelelően m egszövegezze ezt a törvényjavaslatot, számos inkoherencia és logikátlanság maradt benne. Az egyik ilyen az elődszervezetek felsorolása. Arról van szó – ellentétben azzal, amelyet Mécs Imre képviselőtársam javasolt, aki az egész IIIas főcsoportfőnökségre k iterjesztené ezt az ellenőrzést – , hogy a törvényjavaslat különböző indokokkal – , ezekbe most nem akarok belemenni – , csak a III/IIIas csoportfőnökséggel foglalkozik. Ha ennek az elődszervezeteiről beszélünk, akkor nyilvánvaló, hogy nem a Belügyminisztéri um államvédelmi hatóságának teljes egésze volt elődszervezete ennek a III/IIIas csoportfőnökségnek, hiszen az a IIIas főcsoportfőnökségnek volt elődszervezete plusz a határőrségé, mert hiszen az államvédelmi hatósághoz az is hozzátartozott. Tehát ha a je lenleg megtámadott szervezetnek vagy csoportnak az elődeiről beszélünk, akkor nyilvánvalóan szűkítenünk kell az elődszervezetek körét, erre vonatkozik az egyik módosító indítványunk. Azt gondolom, hogy ez logikus, mert hiszen nem indokolt az, hogy akár egy nem politikai elhárítással, hanem mondjuk a későbbi III/Ies feladataival foglalkozó államvédelmi ügynök, aki ezt a tevékenységét 1951ben végezte, beleessen ebbe a szórásba, ezzel szemben az, aki 1988ban végezte, az ne essen bele. A másik – és tulajdonk éppen még visszásabb – belső ellentmondása ennek a felsorolásnak az, hogy azt mondja: a Belügyminisztérium III/IIIas csoportfőnöksége. A Belügyminisztérium III/IIIas csoportfőnöksége voltaképpen csak azokat az operatív tiszteket jelenti, akik közvetlenül ebben a csoportban dolgoztak – ez körülbelül 25 személy – , holott a III/IIIasnak természetesen több tisztje volt az országban, és hozzájuk is hálózatok tartoztak: ezek a budapesti, illetve a megyei főkapitányságok III/IIIas osztályai voltak. Ha legalább ezt a kört le akarjuk fedni, akkor ezekre mindenképpen kívánatos és logikus volna kiterjeszteni a törvény hatályát, mert hiszen indokolatlan, hogy csak azokra vonatkozzon, aki történetesen a központban dolgoztak, és azokra nem, akik – mondjuk – a BRFK has onló osztályán működtek. Mint ahogy jeleztem, én nem akarok belemenni abba a vitába, amelyet Mécs Imre már lefolytatott és amelyet a bizottságban már lefolytattunk, nevezetesen, hogy funkcióját tekintve mondjuk a III/IVes vagy III/Ies nem különbözött oly an nagyon ettől a III/IIIastól. Megértem ennek a biztonsági szükségességét. Régebben volt ilyen módosító javaslatom, akkor is elutasításra került, úgyhogy ilyet nem adtam be még egyszer. Ellenben van egy olyan részlege ennek a politikai elnyomó apparátusn ak, amelyre a ki nem terjesztés azért eléggé visszás – nevezetesen a III/1re gondolok. Ez a Belügyminisztérium vizsgálati osztálya volt, tehát a Gyorskocsi utcai vizsgálati osztály, amelyik a rendszerváltás előtt eminensen politikai ügyekkel foglalkozott. Tehát most az a helyzet, hogy azokat az operatív tiszteket érinti ez a vizsgálat, akik a jelentéseket írták – mondjuk rólam vagy Mécs Imréről vagy a teremben jelen lévő számos képviselőtársamról – , de azokról, akik esetleg kihallgattak bennünket akkor, am ikor ilyen vagy olyan jogcímeken, illetve ilyen vagy olyan eljárást indítva előállítottak bennünket, akár a Gyorskocsi utcában, akár a Tolnai Lajos utcában kihallgattak bennünket, azokra nem terjed ki.
