Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 15. kedd, tavaszi ülésszak 4. nap (361.) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
278 Ha azt mondjuk, hogy az egyébként törvé nytisztelő állampolgárok politikai üldözésével foglalkozott egy szervezet, akkor azt hiszem, hogy ez nemcsak az operatív tisztekre, hanem a nyomozó tisztekre is kell hogy vonatkozzon, akik szemtől szemben álltak azokkal a személyekkel, akik egy ilyen vizsg álatba belekerültek. A következő dolog, amivel kapcsolatban módosító javaslatot adtam be: azok a hálózati személyek, ahol tulajdonképpen a vizsgálat indokolt, ahol nem egyértelmű, hogy ki volt az és ki nem volt az. Azt gondolom, hogy abból a felsorolásból, hogy minek alapján kell vizsgálni azt, hogy valaki hálózati személy volte vagy sem, nem lehet kihagyni a hálózati nyilvántartást. A nemzetbiztonsági bizottság fél éven vagy háromnegyed éven át mással sem foglalkozott, mint annak a megállapításával, hogy a nyilvántartások mennyire hitelesek. A jelentésnek, amelyet a bizottság készített és amelyet valamennyi képviselő megkapott, az a tanulsága, hogy van egy kartonrendszer, amely huszonhétezervalamennyi úgynevezett hatos kartont tartalmaz, vagyis körülbelül ennyi ügynöknek, hálózati személynek a nevét. Nos, teljesen nyilvánvaló, hogy több volt, tehát hiányoznak belőle. Bűnelkövető is több van, mint ahányat elfognak. Az azonban, hogy hamis kartonok lennének nem olyan valószínű, vagy ha vannak is, akkor a vizs gálatnak éppen az a feladata, hogy ezt kiderítse. Azt gondolom tehát, hogy pusztán az együttműködési nyilatkozatra, az illetménykifizetésre hagyatkozni mindenképpen kevés, mert az a lehetséges érintetteknek csak töredékét fogja lefedni, annak következtében , hogy az iratok, méghozzá éppen az élő iratok nagy része megsemmisült. Ebből az is következik viszont, hogy – ellentétben azzal, amit Horváth Balázs mondott – , én azt gondolom, pusztán annak a megállapítása, hogy valakinek a neve szerepel ezeken a kartono kon, az önmagában nem elég. Ha tehát valakinek a neve a kartonon szerepel, arra ki kell terjednie a vizsgálatnak, de a vizsgálatnak és annak a három bírónak értékelnie kell, hogy milyen tevékenység állapítható meg. Nem abban az értelemben, hogy ártotte va lakinek vagy nem ártott. Azt gondolom – hogy megint személyesen és ad hominem beszéljek – , azok, akik rólam jelentéseket írtak, nekem olyan különösebben nem ártottak, mert nem tudtak mit ártani. Azt mindenki tudta, hogy én mit csinálok, és istenem, még egy jelentés került be a dossziéba. Szóval nem gondolom, hogy nekem valaki ártott volna. Az azonban igenis értékelhető és értékelendő, hogy ez mennyi tényleges tevékenységet tartalmazott, tartalmazotte tényleges tevékenységet. Elképzelhető, hogy valakinek a neve rajta van a kartonon, és rajta van, hogy három hónap múlva ejtették, tehát kizárták a hálózatból. Ez nyilvánvalóan annak a jelzése, hogy az illető operatív tisztnek valamiféle érdekéből került rá, de igazából nem is gondolták komolyan a beszervezését, vagy az első találkozásokkor kiderült, hogy az illető valójában nem működik együtt. Tehát sok evidencia van arra nézve, hogy ez takare tényleges együttműködést. Nem azt tartanám vizsgálandónak, hogy ez az együttműködés mennyi hasznot hozott vagy mennyi k árt okozott, hanem azt, hogy egyáltalán volte tényleges együttműködés. Tehát azt gondolom, hogy fontos az a módosító indítvány, amelyik arra hívja fel a figyelmet, hogy a három bíró értékel. Kívánatos volna, ha a hálózati nyilvántartás figyelembevétele és az értékelés mozzanata bekerülne a törvény végleges szövegébe. Végül tulajdonképpen egy módosító indítvánnyal, Kövér Lászlóéval vitatkoznék, amelyik elnyerte az előterjesztő támogatását, s amelyik arról szól, hogy abban az esetben, ha valaki bírósághoz fo rdul, a három bíró vagy a három volt bíró által kimondott határozattal szemben, akkor az a bírósági eljárás a közigazgatási eljárás szabályai szerint legyen lefolytatva. Én azt gondolom, hogy erre a módosításra nincs szükség. Az volna a jobb, ha a polgári perrendtartás általános szabályai szerint lenne lefolytatva, ugyanis a közigazgatási eljárásnál elképzelhető az, hogy pusztán a jogi alaki jogszerűséget vizsgálják, holott ezekben a dolgokban éppen az volna a kívánatos, ha a tartalmi részt vizsgálnák, tehá t megvizsgálnák azt, hogy a törvény értelmében valóban olyan
