Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 15. kedd, tavaszi ülésszak 4. nap (361.) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
275 nem írtam kellő indoklást, és a kétszer félórás beszédem sem volt elegendő ahhoz, hogy világosan kifejtsem az álláspontomat. Koránt sem kívánom védeni azokat a személyeket, akik egy szigorúbb erkölcsi követelményt vállaltak magukra, és annak ellenére a legelemibb erkölcsi kötelességeknek sem tettek eleget. Vagyis azon egyházi megtévedt és bűnös személyeket, akik ügynökökké váltak, és e gyüttműködtek az elmúlt rendszerrel. Saját családom is szenvedő alanya volt ennek: nagybátyám, Mécs László premontrei szerzetes és mások, igen sok pap barátunk. Eléggé ismertem ezeknek a személyeknek a káros működését. Eszem ágában sincs ezeket védeni. Itt nem erről van szó. Itt arról van szó, hogy az állam és az egyház elválasztása és egy önkormányzati szerv kapcsolatában világos viszonyokat kell teremteni. (18.40) Nem avatkozhat be az állam, még segítő jóindulatú szándékkal sem az egyházak életébe. Ugyana kkor egy másik javaslatomban azt javasoltam, hogy bárki, aki kéri az átvilágítását, annak ezt meg kell tenni. És akkor bármely szervezet, amelyik feltételül szabja, hogy valaki tisztségviselő legyen nála vagy ordináriusa legyen, az önmaga kérheti az átvilá gítását, és ebben az esetben alkotmányos a dolog, és az alkotmányos jogokon sem esik csorba. Mert hiszen maga kérheti a saját átvilágítását. Amennyiben nem kéri, akkor nyilván nem alkalmas arra, hogy azt az állást vagy azt a funkciót betöltse. Ezzel sikerü lt volna megoldani azt, hogy más szervezetek is megoldhassák ezt a problémát, például jelesül a pártok. Tehát én ezt így gondoltam. Ez a két javaslatom – az egyik, amelyik elhagyni kívánja ezt a pontot, a másik pedig be akar emelni egy újabb jogosítványt – dialektikus egységet képez. S ez vonatkozik a többi javaslatomra is, ahol szűkíteni kívántam az átvilágítandóknak a körét. Ennyivel szerettem volna kiegészíteni. Horváth Balázs képviselő úr is hivatkozott az én javaslatomra. Én ott látom a logikai ellentm ondást, hogyha egy derék titkosszolgálati szakember, aki ma is dolgozik az új, valódi demokráciának, az dolgozzon ott, és legyen csöndben és legyen titokban, mert ez a feladata, és ne üljön be ide közénk a padsorainkba, ne menjen el bírónak, se polgármeste rnek, mert ez összeférhetetlen, hanem végezze azt a dolgát, amit Horváth képviselő úr is helyesnek tart. Tehát ebben az esetben ő nem fog jelentkezni, nem fogják átvilágítani, nem kerül a törvény hatálya alá. De azok az ügynökök, akiket 56ban, 57ben és k ésőbb kiküldtek az emigrációba, akik ott bomlasztottak, akik embereket tettek tönkre, embereket juttattak börtönbe, és akik rendkívül nagy károkat okoztak, azok miért mentesüljenek, azok beülhetnek ide, bejöhetnek ide? Hát azért említettem a beszédemben Sz abó Miklósnak – egy másik Szabó Miklósnak – a nevét, aki dicsekedve még le is írta ezeket a gazságait a könyvében, amely olvasható bármelyik könyvtárban. Tehát kérem, hogy gondolja át még egyszer álláspontját. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK ( Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Kőszeg Ferenc képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Kőszeg Ferenc (SZDSZ) KŐSZEG FERENC (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tulajdonképpen kellemes dolog; szeretem ezeket a késő esti részletes vitá kat. Ilyenkor már kevesen vagyunk, többékevésbé csak azok vannak jelen, akiket a téma érdekel, így a beszélgetés kötetlenné válik, csevegéssé, akkor is, ha az adott téma igazából nem szép és nem nemes. Ezzel a témával kapcsolatban, amiről ma itt vitatkozu nk, azt hiszem, már minden érv és ellenérv elhangzott. Érdekes volna összeszámolni, hogy 1990 óta, amióta az SZDSZ az erre vonatkozó első javaslatát beterjesztette, aztán azóta, hogy a Kormány beterjesztette az első törvényváltozatot, hány
