Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 15. kedd, tavaszi ülésszak 4. nap (361.) - A lakások és helyiségek bérletére és elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
216 Csatlakozom Salamon László képviselőtá rsam azon megállapításához, hogy jogtisztelő, törvénytisztelő állampolgárnak nincs joga az Alkotmánybíróság döntését kétségbe vonni vagy kritizálni. De szabad rajta elgondolkodni, megállapíthatja azt, hogy ez a változás jobbá tettee azt a jogi szabályozás t, ami miatt az Alkotmánybíróság hozzányúlt a kérdéshez. Mint ismeretes, nagyon röviden: ha nem lett volna a 93. évi LXXVIII. jogszabály, akkor a lakások elidegenítése a 16/1969. IX. hó 30i kormányrendelet alapján történt volna. Ezek az elidegenítési szab ályok expressis verbis kimondták azt, hogy a helyi forgalmi érték figyelembevételével, a lakás esetében az eladási ár a forgalmi érték 30%a, ha 15 éven belül felújították a házat, ha pedig nem újították fel, akkor 15%a. Tehát tulajdonképpen keretek közé határolták, hogy amikor az akkori tanácsok lakásokat értékesítettek, meddig mehettek el a vételár tekintetében. Kétségtelen, hogy volt egy diszkrecionális joguk, ami a helyi forgalmi érték megállapítására vonatkozott, de azon belül a hányadot már maga a ko rmányrendelet korlátozta. A belügyminiszter úr előterjesztésében, expozéjában említette azt, hogy ez több mint másfél millió embert érint ma Magyarországon. Ha most megnézzük, hogy ki ez a másfél millió ember, akkor zömmel a szegényebb középrétegek és a ki semberek, hiszen akinek korábban megvolt a megfelelő összeköttetése és anyagi ereje, az a korábbi kormányrendelet szerint igen jó árért meg tudta venni a korábbi tanácsi lakását. Azok maradtak vissza, akiknek vagy összeköttetésük, vagy pénzük nem volt. Ez az alkotmánybírósági döntés, amely egyrészt korlátozza a vételi jog fennállását összesen csak egy évre, önkéntelenül felveti azt a gondolatot, hogy vajon az a kisember, akinek eddig nem volt pénze, most ez alatt az egy év alatt hogyan és milyen formában fo gja tudni előtermteni a forgalmi értéknek megfelelő vételárat? Mert ha nem tudja előteremteni, akkor mit ér számára a törvényben kikötött elővásárlási jog, hiszen a következő évben ez a forgalmi érték ismét lényegesen nagyobb lesz és tulajdonképpen szinte soha nem tudja magát utolérni, mert hiába van számára törvényileg adva elővásárlási jog, kénytelen lesz arról – anyagiak hiányában – lemondani. Tehát egy jog érvényesülésének módját és eszközét a valós társadalmi és gazdasági körülmények határozzák meg. Re ndkívül furcsának és sérelmesnek tartjuk azt a döntést, hogy a lakásokra ugyan lehet vételi jog, de más helyiségekre nem. Ez kérem kifejezetten vállalkozásellenes döntés. Mert mi fog itt a gyakorlatban történni? A vállalkozó, akinek raktára, garázsa, helyi sége, egyebe van, nem veheti meg a mostani forgalmi érték alapján a helyiséget, nincs vételi joga. De az önkormányzatot semmi nem korlátozza abban, hogy akár évente 100%kal emelje a bérleti díjat. És vajon ki fogja ezt megfizetni? A vállalkozó az önköltsé gét nyilván át fogja hárítani a mindenkori áraira, amit a fogyasztók, mi, állampolgárok fogunk megfizetni. A reális az lett volna, ha ezek számára is biztosítanak vételi jogot és ezáltal meg tudja venni azt a helyiséget, amivel aztán gazdálkodni tud. Még e gy nagyon érdekes szempont: az a szempont ugyanis, ha az önkormányzat felkínálja ezt eladásra, akkor a vételárból meghatározott összeget be kell hogy fizessen egy zárolt számlára. Ha ezt az öszszeget nem tudja szabadon kezelni, semmi érdekeltsége nem fűződ ik az önkormányzatnak ahhoz, hogy eladja a garázst, hiszen a pénzhez nem jut hozzá. Ez zárolt számlán van, meghatározott célra kell fordítani. Ha pedig évente 100%kal emeli a bérleti díjat, azt korlátozás nélkül arra használja fel, amire akarja. Ezért ez a bizonyos 50% és zárolt számla kérdése is nagyon izgalmas kérdés. Ugyanis nem mindegy az, hogy az 1994. évben befolyt értékesítések 50%át – ami mondjuk 1000 lakás felújítására alkalmas fedezet – mikor használják fel. Ha az önkormányzat ezt csak két évig hagyja a számláján, akkor két év múlva ez már nem 1000 lakás, hanem összesen 200 lakás felújítására lesz alkalmas.
