Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 15. kedd, tavaszi ülésszak 4. nap (361.) - A lakások és helyiségek bérletére és elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
212 Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is nagyon röviden tudok beszámolni a költségvetési bizottság üléséről. M ostani tisztem és feladatom csupán arra korlátozódik, hogy bejelentsem: a költségvetési bizottság február 9i ülésén a lakások és helyiségek bérletére és elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi törvényt módosító 15 277es számú javasl atot rövid szakmai beszélgetés, eszmecsere után általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm szépen a figyelmüket. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. A vita következik, a felszólalások. Megadom a szót dr. Salamon László képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fó rum. Felszólaló: Dr. Salamon László (MDF) SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum a lakástörvény eddigi vitája során következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy az önkormányzati lakáso kban lakó bérlők érdekeinek védelmét, törekvéseinek támogatását törvényes garanciákkal kell biztosítani. Ennek az álláspontnak az érvényesülése mellett alkotta meg az Országgyűlés még a múlt év folyamán azt a lakástörvényt, amely az önkormányzati lakások b érlőinek vételi jogot, részletfizetési kedvezményt biztosított, és további rendelkezéseket is tartalmazott annak érdekében, hogy a bérlők ténylegesen is élni tudjanak vételi jogukkal, hogy a lakások vételárát korrektül állapítsák meg. Ez utóbbi tekintetben külön említést érdemel a lakottságnak – mármint a bérlő, a jogosult általi lakottságnak – 50%os mértékű értékcsökkenési tényezőként történő kötelező figyelembevétele. A vállalkozók érdekei támogatásának a szándéka öltött testet abban, hogy a törvény véte li jogot biztosított az önkormányzati helyiségek bérlői számára is. Mint ismeretes, az Alkotmánybíróság a lakástörvénynek a lakások és helyiségek elidegenítésére vonatkozó szabályait megsemmisítette. Emiatt a törvény megsemmisített részének pótlására szolg ál a Kormány mostani, előttünk fekvő törvényjavaslata. Tisztelt Országgyűlés! Kétségtelen, hogy az Alkotmánybíróság döntésével szemben jogorvoslatnak helye nincs, ennélfogva határozatai bírálatának nem sok értelme van. Mégsem hallgathatjuk el azonban azon véleményünket, hogy az Alkotmánybíróság mostani döntése is azok közé tartozik, amelyekkel szemben fenntartásaink vannak. Az Alkotmány leggondosabb tanulmányozása ellenére sem tudjuk abból kiolvasni a lakások és a helyiségek tulajdona közötti elvi különbség et, és nem látjuk be azt sem, hogy a korábbi törvény miféle értékvesztést kényszerített volna az önkormányzati lakások elidegenítése kapcsán az önkormányzatokra. Ez a kérdés, azt hiszem, az Ó utcai tragédia tükrében még inkább indokoltnak tűnik, mert sajno s ez az eset – bár remélhetőleg nem jellemző, de mégis mint véglet, és sajnos reális véglet – nyomasztóan demonstrálta lakásállományunk értékét. Az Alkotmánybíróság határozata az értékvesztés mibenlétének részletes kifejtésével adós maradt, és ezzel kapcso latban csupán utalásokat tartalmaz. Ilyen utalás az azzal kapcsolatos bírói kifogásolás is, hogy a lakások értékét a beköltözhetőség alapulvételével 50%os mértékben kell csökkenteni. Ezzel kapcsolatban, tisztelt Országgyűlés, utalnunk kell a polgári peres bírói gyakorlatban kikristályosodott azon álláspontra, mely a lakások lakottságát általában – de azt hiszem, akkor vagyok pontosabb, ha úgy fogalmazok, hogy legalább – 50%os értékcsökkentő tényezőként veszi figyelembe. Mindezt kisajátítási kártalanítási perek, továbbá közös tulajdont megszüntető perek ítéleteinek végtelen sora bizonyítja, olyannyira, hogy az a polgári peres gyakorlatban olyan evidencia, mellyel egy ügyvédjelöltnek is illik tisztában lennie. A korábbi törvény nem tett mást, mint hogy törvé nyre építette ezt a bírói gyakorlatot.
