Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 15. kedd, tavaszi ülésszak 4. nap (361.) - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP)
206 a földforgalmi szituációkat legalizálni kel l. Mert végül is viszonyulhatunk mi ehhez a kemény jogállamiság oldaláról is, de azt is tudomásul kell venni, hogy itt volt egy olyan forradalmi törvénykezés a tulajdonviszonyok tekintetében, amit a gyakorlat síkján csak úgy lehetett végrehajtani, ha ezt k orrigálta a valóság. Végül is itt bizonyos korrekciós mechanizmusok is működtek, amelyek miatt, persze, egyesek jobban jártak, mások viszont vesztesként kerültek ki belőle. Az is tapasztalható, hogy az új tulajdonosoknak egy jelentős része vagy a reménybel i tulajdonosoknak egy jelentős része – sok esetben pontosan az egykét holdas emberek, akik még az új típusú vállalkozásba nem kapcsolódtak be – gondolják leginkább, hogy esetleg még valamilyen reprivatizációs megoldás lehetséges, és egyszerűen nem veszik lelkileg azt tudomásul, hogy itt a tulajdonviszonyok más úton indulnak el. Ugyanakkor azt is lehet tapasztalni, hogy nagyon sok ember nem ismerte föl időben – és nem hiszem, hogy azért, amit itt a radikális jobboldal részéről lehetett néha hallani, hogy me gtévesztették helyben, és egyebek – , hogy a földtulajdon megszerzése a kárpótlási jegyért egy kedvezőbb befektetési forma, és nagyon sokan el is vesztegették ilyenformán a kárpótlási jegyüket. Tehát itt ezek a szempontok mindmind csak azt mutatják, hogy n em tudjuk pontosan, mit szabályozunk. Mert hogy magyaré lett a föld, az talán igaz, de hogy melyik magyaré lett a föld, azt pontosan nem tudjuk. Azt is lehetne mondani, hogy Magyarországon 200 éve vannak földviták, és végül is most a polgárosodást, a paras zti polgárosodást próbáltuk egyfajta módon lezárni, de bizony ez nem sikerült úgy, ahogy gondoltuk: túl sok lett a vesztes ebben a tekintetben is. Itt még azt is szeretném mondani, hogy a tagosítással vagy a földhasznosítással kapcsolatban hozni kell majd szabályokat, de azt is tudomásul kell venni, hogy egy kicsit a mostani Parlamentnek erkölcsi kötelessége is – és a következőnek is az lesz – , hogy ha már olyan törvényeket alkottunk, hogy ilyen elaprózott tulajdonviszonyok jöttek létre, akkor azért az embe reket arról tájékoztatni kell, hogy ezt a földtulajdont tekintsék értéknek, és hogy – mondjuk – a földtulajdonkoncentráció pozitív érték, de azért ezt úgy kell szabályozni, hogy azok, akiknek kis tulajdonuk van, ne becsapva és értéken alul értékesítve sza baduljanak meg ezektől a tulajdonoktól. Hallottam egy szakmai tanácskozáson egy olyan érvet, hogy a legfontosabb feladatunk: minden 20 tulajdonosból 19et rávenni arra, hogy a földjétől megszabaduljon, és a huszadiké legyen ez a föld. Ez lehet, hogy kíméle tlen igazság lesz, és 20 éven belül valószínűleg ide el fogunk jutni, de én azt gondolom, hogy a földtulajdon esetében azért nem lehet csupán a gazdaságosság és a hatékonyság elvét figyelembe venni. A létrejött helyzetből is ki kell indulni. Ezért – mondjuk – a társulásoknak a támogatása, tehát egyfajta társulásbarát tulajdonpolitika mindenféleképpen hasznos, mert a kistulajdonost arra ösztönözheti, hogy ne mindjárt áron alul adja el a földjét, hanem próbálja az integráció útján valamilyen módon hasz nosítani. Ezért – mondjuk – én elismerem azt, hogy a szövetkezeti földtulajdonnak is lehetnek csapdái, és mindent ki lehet játszani, de ugyanezt a társaságnál is el lehet mondani. Én mindenféleképpen azt gondolnám azonban, hogy a társasági földtulajdonlást valamilyen módon preferálni is lehetne. A másik, amit még megjegyeznék, hogy sokan vitatkoznak a birtokmaximumról. Biztos, hogy itt nem lehet jó megoldás, és valószínűleg az önkormányzatok kezébe is – a helyi sajátosságokat figyelembe véve – kell majd biz onyos jogosítványokat adni, de aki teljes mértékben ellenzi a földtulajdonnak valamiféle korlátozását, annak is figyelembe kell azt vennie, hogy végül is itt egy korlátozott mennyiségű földről, termőföldről van szó. Ha tehát egyáltalán nem korlátozom, akko r voltaképpen néhány ezer embernek az érdekét képviselem Magyarországon, mert ha – mondjuk – 10002000 hektáros földbirtoknagyság felé haladnánk, ez lenne a domináns, akkor Magyarországon csupán néhány tízezer tulajdonos lehetne.
