Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 15. kedd, tavaszi ülésszak 4. nap (361.) - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György):
198 Nálunk a létesítendő családi gazdaság nemcsak mezőgazdasági üzemi kategória, hanem annak társadalmi jellege is fontos, ezért szeretnék néhány mondatban kitérni a mezőgazdasági szociálpolitika legnehezebb problémájára: a családi gazdaság hajtóerejének, a parasztgazda fogalmának a meghatározására. Hazánkban például a paraszt fogalmába zárták a szakműveltség vagy a magasabb általános műveltség nélküli földművest, a mellékesen városi munkát vállaló falusi napszámostól a fizikai munkát végző k isbirtokosig. Németországban viszont egész más megoldást találtak. Létrehozták az úgynevezett Erdhofot, ami paraszti hitbizományt jelent, és ez egyben örökbirtok is volt. Általában csak a saját kezelésben lévő paraszti birtoknak lehetett ilyen hitbizományi tulajdonosa, de csakis német állampolgár, aki önállóságra képes volt. A családban vagy a legidősebb, vagy a legfiatalabb fiú örökölhette a családi birtokot, csak egy asszonyt lehetett a házhoz hozni. A család többi tagja más foglalkozási ágban, leginkább a városban helyezkedhetett el, így friss vér áramlott a falu legegészségesebb rétegéből a városba. A legfiatalabb fiú törzsörökössé válása esetén az idősebb testvérekről az apa még életében tudott gondoskodni azzal, hogy kitaníttatta őket. Egyes kutatók sz erint Németországban az ipar magas színvonala annak is köszönhető, hogy a családi örökségből kiszorult parasztfiatalokból kiváló iparosok és gyári művezetők lettek, illetve ha tanultak, akkor ezek alkották az alsó és középső tisztviselői réteget. Nálunk az I. világháború után a Vitézi Szék próbálkozott ilyen hitbizományszerű szervezetet létrehozni azzal, hogy vitézi telkeket adományozott az arra igényjogosultaknak. Itt most az a kérdés, hogy milyen legyen a családi birtok, amelyre szükségünk van. Talán Dáni át vagy Hollandiát lehetne példaképpen követni: mint tudjuk, Dánia a gazdag parasztok országa. Nálunk most egy új honfoglalás kezdődik, és minden reményünk megvan arra, hogy a szervezés sikeres lesz, és boldog parasztok országává válhatunk. Hazánkban a föl dkérdés nem csupán szociális, népnemzeti és gazdasági feladat, hanem egyenesen történelmi sorskérdés lett, és ennek megoldásától függ a magyarság jövője. Korunk parancsa éppen ezért az, hogy mezőgazdasági berendezkedésünk szociális szempontból helyes társa dalmi osztódást hozzon létre, és növelje népünk fejlődését, anélkül hogy lényeges fönnakadás vagy zökkenés álljon elő a termelés folyamatosságában. Az 1945. évi földreform során az újgazdák, sajnos, nem sokáig élvezhették a tulajdonukba került föld áldásai t, mert jöttek a fordulat évét megelőző, majd azt követő évek, amelyeknek során a tűzzelvassal végrehajtott kolhozosítás, egy idegen államakarat sajátos földbirtokpolitikája érvényesült, a magyar nép kirekesztésével és érdekében. Nem szabad megfeledkeznü nk azokról az időkről, amikor a szovjet mintára megszervezett termelőszövetkezetek majdnem kétharmad része fizetésképtelen lett, illetve a csőd szélén állt. A magyar parasztnak ez emlékezetes marad, mert akkor tulajdonképpen katasztrófasújtott övezet lett a mezőgazdaság – bár a magyar paraszt akkor is megtalálta a maga helyét, és még a Rákosiidőkben sem tudtak emberpróbáló szempontból vizsgálva olyan falut találni, amelyik talán feladata volna paraszti mivoltát. Persze nemcsak papíron dolgoztak az akkori s zervezők, hanem a buldózerekkel is, amelyek ezer, sőt talán tízezerszámra leradírozták a földről a tanyákat, amelyek most alapkövek lehetnének, illetve nem kellene újakat építeni. Hogy ezek a szörnyű idők meg ne ismétlő dhessenek, fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot, és egyben erősítsük meg ezzel a magántulajdonon alapuló magyar mezőgazdaságot. A törvényjavaslatot az egységes kisgazdapárt nevében elfogadom, s a tisztelt Háznak elfogadásra ajánlom. (Taps a kormánypártok pa dsoraiban.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Palotás János független képviselő. Felszólaló: Palotás János (független)
