Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 15. kedd, tavaszi ülésszak 4. nap (361.) - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KŐRÖSI IMRE, DR. a független képviselők vezérszónoka:
195 kompetenciája, hogy e súlyos kérdésben döntést hozzunk. Ezt nekünk, törvényalkotóknak kell felvállalni, hangsúlyozom, azzal: lehet, hogy a következ ő parlament – és ezt nem kell szégyellni – bizonyos gazdasági törvényeket a kialakult viszonyok között azonnal kontroll alá vesz. Miért mondom ezt? Mert a tulajdonszerzésről áttérek a hasznosítás módjára. Az 1987. évi I. törvény, az úgynevezett földkódex a világ legliberálisabb földtörvényét alkotta meg 1987ben, a földhasznosítás formájában. Ugyanis eltörölte a bérletnél az időkorlátot – magyarul: akár 90 év is lehetett – és a területi mértéket. Magyarul: ismerünk bérlőket, akik 1988tól már 500 hektárt bé relnek, és jelenleg is élő szerződésük van. Ismerek jó párat közülük: 70 évre, 90 évre szól a bérletük. Tehát e jogviszony tekintetében az 1987. évi I. törvényen egy óriási szorítást hajt végre a jelenlegi földtörvénytervezet, aminek a visszaható hatálya e nyhén szólva is még további politikai vitákat és szakmai vitákat fog eredményezni. Meggyőződésem, hogy hosszú szakmai vitákra fog sor kerülni a haszonbérlet, tehát a hasznosítás módjánál. Miért mondom ezt? Mert két ellentétes irány van: amikor a bérleti jo gviszony rövid, akkor kizsigerel, ha hosszú távú a bérleti jogviszony, az viszont a tulajdonosi jogokat – amelyet már a rómaiak is felfedeztek – mérhetetlenül keményen korlátozza; a bérlet örökölhető, továbbruházható. Egyébként hangsúlyozom, hogy ezt a kér dést az angolszász és a nyugateurópai jog nagyon jól megoldotta, de ez a mi viszonyainkra a jelenlegi körülmények között – hogy mondjam? – egy az egyben nem vehető át. Azt viszont tudni kell, hogy tiltással, birtokmaximummal hosszú távon gyakorlatilag nem lehet a tulajdonviszonyokat szabályozni. A tulajdonviszonyokat gazdasági szabályozórendszerrel, jövedelmezőségi rendszerrel kell szabályozni. Mert a kárpótlási törvény, a szövetkezeti törvény meg az átmeneti törvény féligmeddig azért bukott meg, mert idő közben az agrárágazat jövedelmezősége soha nem látott szintre süllyedt, magyarul: nem érdemkes befektetni a földbe, mert a munkám nem térül meg. Ezt a termőalapleépülést, azt hiszem, hogy ma már sem a Kormány, sem valamennyi párt nem vitatja. Sajnos egyéb ként ennek a kérdésnek a földtörvény és az egyéb viszonyok késői szabályozása miatt ma még csak kezdődik a megoldása. De valamit tudomásul kell venni: a jövedelemviszonyok körülbelül három – öt év alatt helyre fognak állni az ágazatban. Az 1994es év az első , amikor ez már pozitív irányba fordul. De tudomásul kell venni, képviselőtársaim, hogy az élelmiszerárakat ez minimálisan a duplájára fogja emelni Magyarországon. Ezzel a kérdéssel nem lehet vitatkozni; a közgazdasági szabályozók sajnálatos módon racionál isan bizonyíthatók, nem kell hozzá nagy jóslat. (11.10) Nem tudom, hogy milyen módon oldható meg, hogy ennek társadalmi, politikai kezelése – úgymond – veszély nélkül zajlódjék le. Itt elmondtam a véleményemet a használatról, a tulajdonszerzésről. A IV. fe jezet viszont – bocsánatot kérek – nagyon buta fejezet, életszerűtlen fejezet. Az önkéntes földcserére nyugodtan lehet számítani, azt nem is kell befolyásolni, a tulajdonosok tudják. Viszont általános földrendezésről nem lehet beszélni, mert se pénz, se po sztó, nincsenek meg hozzá a feltételek. Tehát egy kialakulatlan tulajdonviszonyban – a szövetkezeti rendszerben ismerjük az általános földrendezési fogalmat, annak költségeit – milliárdokra van szükség. Nem hiszem, hogy ebben a fejezetben erről a kérdésről olyan nagyon beszélni kellett volna. Egyébként ízlés kérdése. Meggyőződésem, hogy a tulajdonjogrendezések után körülbelül háromöt év múlva egy külön jogszabálynak kell ezt a kérdéskört rendezni. Hasznosításvédelem: itt még nem az 1987. évi I. törvényre kell utalni, hanem az 1961. évi VI. törvényre, az előző földvédelmi törvényre. A hasznosítási kötelezettséget – különböző szigorítással – minden ország beépítette a maga jogrendszerébe. Hangsúlyozom: a jelenlegi szabályozásnál – amit e tervezet tartalmaz – NyugatEurópában drasztikusan, drákóian szigorúbbak a szabályok, úgy is, mint a termelési
