Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 15. kedd, tavaszi ülésszak 4. nap (361.) - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KŐRÖSI IMRE, DR. a független képviselők vezérszónoka:
194 A földtörvény első része – amely fogalmakat határoz meg – rendkívül szerencsés. Tudniillik a termőföld re rögzíti a törvény hatályát, célját is, ezzel megbontja az előző földtörvénynek, a sokszor módosított 1987. évi I. törvénynek a komplex földkódexrendszerét. Ehhez tudni kell, hogy azt az 1987. évi I. törvényt, amelynek a környezetét változtatjuk most meg , mintegy harminc év alatt sikerült – a szocialista viszonyok között is – létrehozni, tehát ez a Kormány heroikus feladatot vállalt volna föl akkor, ha ezt a törvénymódosítási csomagot már az első évben meg akarta volna csinálni. Ez sajnálatos módon nem tö rtént meg, a hiánya viszont a későbbiekben visszaköszön. Ezért rendezetlenek a tulajdonviszonyok, mert amikor a kárpótlási törvényt meghoztuk, élő, ép, okos ember nem hihette azt, hogy ezt egy év alatt be tudjuk fejezni, hisz az lényegesen nagyobb munka, m int a szövetkezeti törvény, a tagosítási törvény végrehajtása. Ott csak össze kellett vonni az ingatlanokat, itt viszont véglegesen tulajdonba kell helyezni az egyéni tulajdonosokat, sőt akkor még nem volt ismert, hogy a részaránytulajdonosokat is szinkro nban rendezni kell a kárpótlási törvény végrehajtásakor. Ezek után – a törvény hatályáról beszéltem – rendkívül üdvözítőnek tartjuk mi, függetlenek, hogy eltörölte ezt a vegyes fölvágottat, ezt a komplex kezelést, azért, mert más a jellege a zártkertnek, m ás a jellege a belterületnek, az építési teleknek, és más a jellege annak a termőföldnek, amelyet régen külterületi ingatlannak neveztünk. A II. fejezet azonban – ez minden vezérszónok beszédében, így az enyémben is el fog hangzani – rögtön a legnagyobb vi tákat váltotta ki már az előkészítés során: a földtulajdonjog megszerzése külföldi magánszemélynél, belföldi társaságoknál. Valóban, az átmeneti állapotban ezt a kérdést az adott szituációban hosszú távon jól szabályozni lehetetlenség. A földbirtok jelenle gi rendszere, egy teljesen szocialisztikus, majd földhasználati rendszer után – amely teljesen elütött a tulajdonjog rendszerétől – egy új szituációt keletkeztetett. Nincs olyan bölcs parlament a világon, amelyik olyan korszakalkotó törvényt tudna hozni, a mi alapján belátható, hogy 20 évre vagy 10 évre előre mi fog következni. Itt azonban az egésznek van egy felhangja: akik ma a legjobban kiabálnak az ellen, hogy külföldi is tulajdont szerezhessen, azok az emberek szó nélkül elnézték, hogy a feldolgozóipar – amely a mezőgazdaság termékeit dolgozza fel – ingyen és bérmentve külföldi tulajdonos kezébe kerüljön. Ingyen és bérmentve, hangsúlyozom, mert az 1993. szeptemberi kormányjelentés is jelzi, hogy a feldolgozóipar privatizációjából már kevesebb az állami b evétel, mint amennyi garanciát vállalt az ÁVÜ vele szemben. Egyébként ezt az ÁSZjelentés is megállapítja, és ezt e földtörvény kapcsán mondom el. Az a probléma, hogy a külföldi ma nem nagyon kíván termelési célzattal tulajdont szerezni, legfeljebb spekula tív célzattal. Azt viszont megakadályozni, képviselőtársaim, sajnálatos módon – bármi is történik – lehetetlen. Elég egy szerző elé egy úgyneveztt stróman és egy szindikátusi szerződés, és három perc múlva… Egyébként 10 jogcímet tudok mondani, és azt hisze m, van még egypár ügyvéd képviselő a Parlamentben, aki tippeket tudna adni, hogy hogyan kell átjátszani a tulajdonjogot a törvény szellemével szemben. Megakadályozhatatlan. Itt az a baj, hogy az ingatlanforgalom – az elhúzódó szabályozás miatt – a reális é rtéket nem szabályozta, reális forgalmi érték jelenleg nincs. Nyilvánvaló, hogy a nyugatinak a mi ingatlanértékünk bagónak tűnik. De tudnék háromnégy olyan variációt mondani, hogy illetékszabállyal, adójogszabállyal, szerzési hatósági jogszabállyal azt mo ndjam az osztráknak, a németnek: vehetsz, de a te értékeid szerint. Ezt az állami bürokráciánk egyébként minden további nélkül követni tudná. Hangsúlyozom, nem pártolom a külföldiek földtulajdonszerzését, nem erről van szó. De a racionalitások előbbutóbb el fognak jutni oda – és mi papíron Európába megyünk – , ahol bizony tíz év múlva, amikor majd – körülbelül – felvesznek bennünket az Európai Közösségbe, ez a kérdés igen nehezen lesz kezelhető. A nyugateurópai jogok ezeket a szerzési jogokat elég sokfélek éppen szabályozzák. Mindenütt védik a saját tulajdonost – nem kell félni kiejteni: a hazai tulajdonost. Ahol pedig máshogy szabályozzák, az az északamerikai és a délamerikai kontinens. Hangsúlyozom, ez a kérdés lényegesen nagyobb horderejű, és ma már ink ább politikai kérdés, mintsem szakmai kérdés. Nem a Földművelésügyi Minisztérium és nem a törvényelőkészítő
