Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 14. hétfő, tavaszi ülésszak 3. nap (360.) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - KERTÉSZ ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - NAGY-BOZSOKY JÓZSEF, DR. (MDF)
172 A múlt század utolsó harmadának kezdetén fogalmaztá k meg az első ipartestületek megalakulásakor: csak a kötelező tagságon alapuló ipartestületek tudják biztosítani, hogy a fusérok és a szerencselovagok világa helyett tisztességes piaci viszonyok érvényesüljenek. Mikor 1868ban, a kiegyezést követő évben me galakult a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, e köztestület létrehozásának szintén egyik fontos oka volt, hogy a vállalkozói etikát a vállalkozók önmaguk számára megteremtsék és egymástól megköveteljék. Mindezek jelentőségét napjainkban – azt hiszem – nem kell hangsúlyozni. Csak a legutóbbi, sajtóban megjelent gazdasági híreket kell követni. A magyar piacgazdaság logikájával ellentétes, hogy a konkurencia szabálya adócsalásban és szemérmetlen minőségrontásban érvényesülhessen, erre azonban nálunk ma sok a p élda. A sokak által – igaz, többnyire csak ideologikus és pártpolitikai okokból – emlegetett rablókapitalizmus kialakulását nem a politológiai esszék elvont ráolvasásai akadályozzák meg, hanem többek között olyan gazdasági törvények, mint amit éppen most t árgyalunk. A fejlett piaci típusú gazdasági morál megteremtésében fontos szerepe lesz a gazdasági kamaráknak, ezért e törvény mielőbbi elfogadása alapvető nemzeti érdek. A három gazdasági kamara a törvénytervezet szerint két szinten, megyei és fővárosi, to vábbiakban területi, valamint országos szinten szerveződik meg. E kamarák tehát jelentős szervezeti infrastruktúra kiépítését feltételezik, tehát székházat, megfelelő technikai berendezéseket, információátviteli és adattároló rendszereket stb. Azt, hogy mi ndez milyen anyagi forrást feltételez, nem szükséges hangsúlyozni. A "mennyi" mellett a "honnét" kérdése is azonnal felmerül. A kérdés megválaszolásához szükséges a törvény által érintett szervezetek jogállásának és tulajdoni, vagyoni kérdéseinek történeté t röviden áttekinteni. Az Ipartestületek Országos Szövetsége, a Magyar Kézműves Kamara – továbbiakban: IPOSZ – 1990. szeptember 23án alakult meg a Kisiparosok Országos Szövetsége – továbbiakban: KIOSZ jogutódaként. E napon a KIOSZ kimondta feloszlatását, majd utána létrehozta az IPOSZt, és a KIOSZ vagyonát a regionális ipartestületek és néhány, már megalakult szakmai ipartestület között felosztotta. A szétosztott vagyon egységes működtetésére vagyonkezelő szervezetet hozott létre. A KIOSZ kongresszusi fel oszlatását, majd a jogutód IPOSZnak egyesületként történő megalakulását az tette lehetővé, hogy az egyéni vállakozásról szóló 1990. évi V. számú törvény hatályon kívül helyezte az 1977. évi 14. számú törvényerejű rendelet azon részeit, melyek a KIOSZ létr ehozását, tevékenységét, szervezetét és felügyeletét szabályozták. Így nem volt jogi akadálya annak, hogy 1990 szeptemberében a KIOSZ saját testületi döntése keretében kimondja önmaga feloszlatását, majd rögtön utána az egyesülési jogról szóló törvény érte lmében létrehozzák az IPOSZt mint jogutódot. Az IPOSZ jogállását tekintve tehát egyesület, vagyona magánjogi egyesületi vagyon. A történet mai végpontja azonban meglepő, ha az egész történetet áttekintjük. A KIOSZ 1945ben a Magyar Kommunista Párt kezdemé nyezésére alakult meg. Akkori teljes neve a Kisiparosok és Kereskedők Szabad Szervezete volt, melyben a "szabad" jelzésfordulat éppen ellentétben állt a szervezet valódi történelmi rendeltetésével. A Magyar Kommunista Párt ugyanis a KIOSZt az 1945 előtti ipartestületek és azok központi szervezete, az Ipartestületek Országos Központja – továbbiakban: IPOK – feloszlatására hozta létre. Az ipartestületeket és azok központját, az IPOKot 1945 után feloszlatták, vagyonukat államosították. A feloszlatásban és a vagyon elkonfiskálásában a KIOSZnak volt döntő szerepe. A fordulat éveiben, 1948ban a KIOSZ – az Ipartestületek Országos Központja megszüntetése címmel született 6110/1948as számú kormányrendelet alapján – adó- és illetékmentesen megkapta az IPOK összes vagyonát. Ez a Kálmán utcai székház, valamint az IPOK összes gyógy- és üdülőtelepe, két hajdúszoboszlói gyógyüdülő, a balatonfüredi Blaha Lujzavilla és egy hévízi üdülő.
