Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 14. hétfő, tavaszi ülésszak 3. nap (360.) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - KERTÉSZ ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - NAGY-BOZSOKY JÓZSEF, DR. (MDF)
173 Később az IPOK vagyonán túl az ipartestületek tulajdonát is államosították. Az 1945 előtt működő ipartestületek jogállásukat és feladatukat tekintve a törvénytervezet szerinti Magyar Kézműves Kamarához hasonlóan köztestületek voltak, kötelező tagsággal. Az ipartestületek és azok központja, az IPOK közötti viszony némileg eltér a törvényte rvezetben a Kézműves Kamara regionális és országos szintje közötti szervezeti modelltől, ez azonban az érintett kérdés szempontjából mellékes. A történet – összefoglalva – a következő. Az IPOK és az ipartestületek vagyonát 1945 után államosították és á tadták a KIOSZnak. Majd a rendszerváltozás előtt a KIOSZra vonatkozó jogszabályi rendelkezések deregulálása, a Némethkormány deregulációs törvénykezései részeként, lehetővé tette, hogy a rendszerváltozás után a KIOSZ vagyonát az IPOSZ egyesületesítse, k iprivatizálja. Így az 1945 előtt köztestületként működő ipartestületek és az IPOK vagyona ma az IPOSZnak mint egyesületnek magánvagyona. Például az IPOK tulajdonában volt a Kálmán utcai székház, ma már az IPOSZ magánvagyona. Ha szükségesek újra kisipari t estületek, köztestületek, úgy azt finanszírozza meg az állam. Az eredetileg köztestületi vagyont ugyanis előbb államosították, majd spontán módon privatizálták. A KIOSZ – IPOSZ átalakulás csak az egyik sikeres spontánprivatizációs történet az állampárti társ adalmi szervezetek köréből. A fentiekben bemutatott és politikailag kétségkívül aggályos fejlemény eredménye ma már jogi védettséget élvez. A történet deficitje azonban az államé, a társadalomé, vagyis mindnyájunké. A jogalkotó ezért ma már rendelkezhet az IPOSZ – KIOSZ – IPOSZ vagyonáról, a társadalmi és a politikai sérelem miatt azonban az érintetteknek a törvényben lehetőséget kell adni az újragondolásra. Ezért javaslom, hogy az IPOSZ adó- és illetékmentesen adja át vagyona egy részét a Magyar Kézműves Kamar ának. A Magyar Gazdasági Kamara történetijogi szempontból eltér a KIOSZ – IPOSZ történetétől. Ezért a jogalkotónak nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is a Magyar Gazdasági Kamara vagyonáról rendelkezni. A Magyar Gazdasági Kamara jogállását, tevékenységét és működését szabályozó jogforrást, azaz az 1985. évi 11. számú törvényerejű rendeletet nem deregulálták. Így a Magyar Gazdasági Kamara vagyonának elegyesületesítésére, spontán privatizálására jogilag nem nyílt lehetőség. Történetszociológusokra hagyjuk a nnak feltárását, vajon miért feledkeztek meg a Magyar Gazdasági Kamaráról, amikor a társadalmi szervezetekre vonatkozó jogforrásokat sorra deregulálták. Miután az 1985. évi 11. számú törvényerejű rendelet a mai napig is hatályban van, ezért a Magyar Gazdas ági Kamara olyan társadalmi szervezet, melyre az egyesülési jogról szóló törvény 23. szakasza értelmében az 1985. évi 11. számú törvényerejű rendelet érvényes. Ami ebből számunkra fontos, egyrészt az, hogy a Magyar Gazdasági Kamara vagyona nem vált egyesül eti vagyonná, másrészt pedig az, hogy a Magyar Gazdasági Kamaráról, s így a vagyonáról a törvényalkotó rendelkezhet, ugyanakkor nemcsak rendelkezhet, hanem rendelkeznie is kell. Ha a Gazdasági Kamaráról szóló törvény az 1985. évi 11. számú törvényerejű ren deletet hatályon kívül helyezi és a törvényalkotó nem mond semmit a Magyar Gazdasági Kamara vagyonáról, úgy a rendszerváltoztatás Parlamentje 1994ben adja meg azt a lehetőséget a Magyar Gazdasági Kamarának, amit a Némethkormány az 1990. évi választások e lőtt adott meg a KIOSZnak és egyéb pártállami társadalmi szervezeteknek, azt ugyanis, hogy a KIOSZhoz hasonlóan a Magyar Gazdasági Kamara vagyonát a Magyar Gazdasági Kamara bürokráciája saját szervezet számára kiprivatizálja. (19.10) A Magyar Gazdasági K amara is megkísérelte szervezetét és vagyonát az 1990 – 91. év folyamán elegyesületesíteni. E spontán privatizációt azonban megakadályozta, hogy az 1985. évi 11. számú törvényerejű rendelet hatályban maradt. A Magyar Gazdasági Kamara vagyona teljes egészében a
