Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. április 7. csütörtök, tavaszi ülésszak 21. nap (378.) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (Dornbach Alajos): - NÉMETH ZSOLT, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KELETI GYÖRGY (MSZP)
1547 Ugyanis a francia hadifogság semmiben sem különbö zött a szovjet hadifogságtól. Ha egyben különbözött, az az, hogy Magyarország Franciaországgal nem volt hadviselő fél, francia katonák soha nem ejtettek egyetlenegy magyar hadifoglyot sem, a szövetségesek 50000 magyar katonát megfosztottak a hadifogoly stá tusától, és rabszolgamunkára adták ki Franciaországnak. Ha ezek a szerencsétlen rabszolgamunkások nem érdemelnek kárpótlást a magyar Parlamenttől, akkor megkérdezem Szabó Iván miniszter urat, ki érdemel. Én egy éven keresztül, folyamatosan azt hallottam ön öktől, hogy nincs rá pénz. Éppen ezért annak megfelelően nyújtottuk be a kárpótlást, hogy a költségvetést egyetlenegy fillérrel se terhelje; tehát a módosító javaslatainkat kárpótlási jegyre dolgoztuk ki, ami viszont az állami tulajdont és nem az állami kö ltségvetést terheli. (Zaj. – Horváth Vilmos: Csurka megkapta!) Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy két héttel ezelőtt, a kampány kezdetekor a Kormány készpénzes kárpótlást terjesztett be, ezt szavaztuk meg tegnap. De hadd jegyezzem meg, tekintettel arra, hogy e z közvetlen módon se a mostani, se a jövőbeni költségvetést nem terheli, a két törvény egymás mellett is megél. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Horváth Vilmos: A Csurka 29 milliójából? – Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Tisz telt Országgyűlés! Kénytelen vagyok megnyitni a vitát. Én ugyan kérdeztem, hogy kíváne felszólalni valaki, a Kormány képviselője is a vita lezárása után jelentkezett, noha nyomatékosan kérdeztem. Most jelentkezik a kisebbségi, emberi jogi bizottság elnöke , én megnyitom a vitát és megadom a szót. (Zaj. – Dr. Becker Pál: Zárszó után nem lehet!) NÉMETH ZSOLT, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Úgy érzem, hogy a pénzügyminiszter szavaira röviden reagálno m kell. Én is úgy gondolom – egyetértve Szabó Lukáccsal – , hogy a szenvedés szempontjából, a meghurcoltatás szempontjából, az áldozat szempontjából az égvilágon semmi különbség nincsen a nyugati és a keleti hadifogoly között. (Zaj. – Takácsy Gyula: Csak ho sszabb ideig tartott!) Azt hiszem, ha ezt a kiinduló szempontot… (Zaj.) …nem vesszük figyelembe, akkor hibásan fog dönteni a Ház. Hadd hivatkozzam a mai újságban… (Zaj. – Közbeszólások: Melyikben?) …Diszkriminatív román törvényhozás cí mmel megjelent cikkre, miszerint Romániában azok a veteránok, akik a magyar hadsereg kötelékében szolgáltak, nem fognak részesülni a veteránoknak járó kedvezményekből, míg a Wehrmachtban szolgáltak például részesülnek a veteránok kedvezményeiből. Azt hisze m, a párhuzam kézenfekvő, és ha egyszer elindultunk ezen a kárpótlási pályán – amely vitatható, a FIDESZ ellene volt – , akkor diszkriminációt nem lehet elkövetni, és úgy vélem, amit Szabó Lukács elmondott, az következetes, konzekvens, elvi, alkotmányos érv et ellene felhozni nem lehet. Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.) (15.30) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Megadom a szót, Keleti György képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. (Zaj. Közbekiáltások, fütty a jobb oldalról.) KELETI GYÖRGY (MSZP) Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Zaj. – Közbekiáltások.) Nem hittem volna, hogy az utolsó napon néhány képviselő úr fütyüléssel próbálja megzavarni a hozzászólást. Gondolom, megtisztelhetjük egymást annyi figyelemmel, ami a n égy év alatt nem mindig volt meg, hogy legalább az utolsó napon hallgassuk végig egymást. (Zaj. – Dr. Becker Pál: Házszabály!) Azért kértem szót, mert bizonyos tekintetben Szabó Iván miniszter úrnak szeretnék igazat adni: abban az értelemben, hogy a tegnap elfogadott, hadigondozottakról szóló törvény valóban néhány
