Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 14. hétfő, tavaszi ülésszak 3. nap (360.) - A nyugellátások, baleseti nyugellátások, valamint a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások emeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
149 Megjegyezzük azt is, hogy ha nem ilyen előterjesztés kerül be a tisztelt Ház elé, akkor mi m ódosító javaslatainkkal megpróbáljuk ilyen módon korrigálni az 1975. évi II. törvény vonatkozó paragrafusait. Szeretném azt is elmondani, hogy természetesen alapelveket kell ennek a törvénynek megfogalmaznia. Milyen alapelvekről lehet szó? Meggyőződé sem az, hogy éppen 1994 adna lehetőséget, hogy a várható éves bérfejlesztésről áttérjünk egy kiszámíthatóbb mutatószámra, az elmúlt évi keresetnövekedés figyelembevételére. Ez tehát azt jelentené, hogy az 1994. évi nyugdíjemelések nem az 1994. évi várható keresetnövekedéshez igazodnának, hanem az 1993ban már bekövetkezett nettó keresetnövekedésekhez. Ez a két öszszeg ebben az 1993as, 1994es időszakban rendkívül közel áll egymáshoz. Ezért az a véleményünk, hogy a törvény módosítására még ebben az évben le hetőség van, és áttérhetünk az elmúlt évi indexek figyelembevételére. A szakértőknek persze igazuk van, és azt mondják, hogy ha az elmúlt évi keresetnövekedésre építjük a nyugdíjintézkedéseket, akkor csak év közben tudunk megbízható adatok alapján számolni , és nem valószínű, hogy évi egyszeri, hanem minden bizonnyal csak évente kétszeri nyugdíjintézkedési metódust tudunk kialakítani. A szakértőknek igazuk van. Azonban meggyőződésünk, hogy lehet olyan nyugdíjemelési metódust, mechanizmust találni, amely aká r évente kétszer, de mindkét esetben január 1jétől visszamenőlegesen, tehát zavart keltő, áthúzódó hatások nélkül emelné a nyugdíjakat. És ebben az esetben a nyugdíjasok nagyobb biztonsággal tudnák kiszámítani a saját nyugdíjukat, nem okozna minden évben újból és újból zavart az áthúzódó hatások miatt a nyugdíjak évenkénti emelésének, illetve a százalék kiszámításának a megítélése. Úgy gondolom tehát, hogy az 1975. évi II. törvény módosításakor még az idén, lehetőleg márciusban egy ilyen típusú törvénymódo sításra van szükség. Ezeket az alapelveket kell a törvénybe beiktatni. Szeretném hozzátenni természetesen, hogy ha ilyen módon változtatnánk a törvényt, akkor sem kerülhető meg néhány részletkérdésnek, részkérdésnek a vitája. Hiszen utalt rá miniszter úr i s, hogy tisztázni kell, hogy ebben az esetben rendelkezike majd a törvény arról, hogy miként kell emelni a nyugdíjminimumokat. Igaz, elismerem, a társadalombiztosítás nem finanszírozhatja az alacsony ellátások kiegészítését. De éppen ezért lett volna szük ség a szociális törvény módosítására. Tehát miközben elismerem azt, hogy a jelenlegi nyugdíjemelés nem alkalmazhat más metódust, súlyosan kifogásolom és hiányolom, hogy a szociális törvény 1993. évi módosításakor nem rendelkeztünk az idős emberek jövedelem kiegészítéséről, nem foglaltuk törvénybe ennek a szabályait, nem oldottuk meg voltaképp az alacsony ellátások problémáját. Ezért tehát a nyugdíjemelésről szóló vita nem teljes körű akkor, ha csak itt beszélünk az alacsony összegű ellátások ügyéről, és ha n em tesszük hozzá, hogy bizony, a szociális törvényben intézkedni kellett volna ezeknek az ellátásoknak az emeléséről. Nem arról van szó, hogy 20 vagy 40 forinttal nagyobb összegű emelésből megélhetneke az emberek, hanem arról van szó, hogy ha a nyugdíjren dszer nem finanszírozza, mert nem tudja finanszírozni ezt, akkor vajon kinek kell finanszíroznia, kinek kell az idősek jövedelembiztonságát meghatároznia és fenntartania? Úgy gondolom, vitatkoznunk kell, meg kell beszélnünk, hogy mi legyen a magas összegű ellátások kiegészítésével. Én helyeslem az előterjesztésnek azt az elvét, amely nem zárja ki a magas összegű nyugdíjakat a nyugdíjemelésből az Alkotmánybíróság döntésének és véleményének megfelelően, azonban egy diszpreferenciát alkalmaz. Helyeslem annak a z elvnek az alkalmazását is, hogy csak olyan összeghatárig egészíti ki teljeskörűen a már megállapított nyugdíjakat, amelyek törvényesen a jövedelemhatárok figyelembevételével 1993 – 94ben jelenleg is képződhetnek. Ez az összeghatár valóban 30 000 forintos nyugdíjat jelent. Úgy gondolom, azt a 3000 embert, aki nem kapja meg a nyugdíjak 10%ának megfelelő nyugdíjemelést, nem hátrány éri, hanem elvi alapokon működő diszpreferenciát alkalmazunk. Ilyen összefüggésben nem értek egyet Palotás János
