Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. április 6. szerda, tavaszi ülésszak 20. nap (377.) - Az erdőbirtokossági társulatokról szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TARJÁN LÁSZLÓNÉ, DR. (EKgP)
1428 A törvényjavaslat az erdőtulajdonosok szabad társulásának kereteit fogalmazza meg, ezáltal megteremti az erdészeti politikának azt a törekvését, amely szerint a nagyszámú tulajdonos esetén is leh etőség van nagyobb erdészeti egységek létrehozására. A korábbi jogi szabályozással kapcsolatban a következőket szeretném megemlíteni: Az 1879. évi XXXI. törvénycikk az első modern magyar erdőtörvényként vonult be a jogrendszerünkbe, amely a közbirtokossági erdőkre is előírta az üzemterv szerinti gazdálkodás kötelezettségeit. Az 1935. évi IV. törvénycikk már önálló fejezetben szól az erdőbirtokossági társulatokról, kötelezővé téve a közbirtokosságok, úrbéres birtokosságok, telepesek közös erdeiben tulajdoni vagy használati illetőséggel bíró tulajdonostársak erdőbirtokossági társulattá történő átalakulását. Az erdőbirtokossági társulatok létrehozása szorosan kötődik a korábbi történelmi korszakok tulajdonváltását követő birtokegyesítési törvények megjelenéséhe z is. Az elmúlt több mint negyven évben azonban az erdőbirtokossági társulatok fokozatos elsorvasztása következett be. Az első lépés 1949ben történt, amikor a vagyonarányos szavazást a szavazategyenlőség váltotta fel. Ezt követően a társulati döntéseknél az egy tag – egy szavazat elve érvényesült. Majd 1952ben újabb, az erdőbirtokosságok szabad gazdálkodását korlátozó intézkedés született. Ennek következtében a társulati erdők kezelését az állami erdőgazdaságok vették át oly módon, hogy az üzemtervezéskor a társulati erdőket az állami erdők üzemterveibe beépítették és ezáltal teljesen megszüntették az erdőgazdálkodásban a tulajdonosi érdekeltséget. A tulajdonosi érdekeltség teljes degradálását fejezte ki az a rendelkezés, amely szerint a társulati erdőből az állami erdőgazdaságok által kitermelt faanyagból forgalmi áron csak tűzifát vásárolhattak, épületfavásárláshoz már tanácsi igazolás is kellett. 1956ban a forradalom napjaiban néhány helyen az erdőbirtokossági társulat tagjai ismét birtokukba vették az e rdeiket, így akadályozták meg az engedély nélküli fakitermeléseket és vetettek gátat a falopásoknak. Az erdőbirtokossági társulatokra végső csapást az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló és jelenleg is hatályos 1961. évi VII. törvény mérte. Ennek nyomán az erdőbirtokossági társulat erdeit felosztották a megalakuló termelőszövetkezetek, állami erdőgazdaságok és állami gazdaságok között. A termelőszövetkezeti tagok érdekeltsége után a jogok és a kötelezettségek a termelőszövetkezetet illették és terhelték. Mindezzel csupán érzékeltetni szeretnénk az erdőtulajdonosok tulajdonuktól való megfosztásának folyamatát, melynek a következménye, hogy napjainkra soha nem tapasztalt alacsony szintre süllyedt az erdők tartamos fenntartásának tulajdonosi érdekeltsége. Teh át éppen ezért a törvénytervezet legfontosabb szerepe a tulajdonosi érdekeltség megteremtése, mert ha ezt nem tudjuk elérni, akkor hosszú távon nemcsak a magánérdek, de a közérdek is sérelmet szenved. A törvény megalkotását sürgetik azok a felismerések is, amelyek szerint a tulajdonváltás elhúzódása, a kistulajdon gyenge versenyképessége, alacsony gazdálkodási színvonala hamarosan éreztetné hatását a fatermeléskínálat visszaesésében. Az erdőtulajdon gyors gazdasági értékvesztése együtt jár a tulajdonosi ér dekeltség csökkenésével, erdeink gazdátlanná válásával, netán az irtásföldek megjelenésével. A gazdálkodó erdőtulajdonos komoly önmérsékletére van szükség ahhoz, hogy erdeink éves fakitermelése ne haladja meg a faállomány egy év alatt bekövetkező gyarapodását. Ez a gazdasági magatartás a feltétele az élőfakészletben lekötött nemzeti tőke tartamosságának. Az ország fatermékkínálatának folyamatos fenntartása létfeltétele az egészségesen működő fafeldolgozó iparnak is. Tisztelt Ház! Erdős vidékeinken a nép legfontosabb jövedelem- és keresetforrása az erdő. Mindezek alapján nem lehet közömbös számunkra, hogy a kis erdőtulajdonosok képeseke
