Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. április 5. kedd, tavaszi ülésszak 19. nap (376.) - A hadigondozásról szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős eljárásban történő tárgyalása - BALOGH GYÖRGY, DR. (FKgP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - EKE KÁROLY, DR. (KDNP)
1399 hadigondozásról szóló törvénynek a fejlesztése. Megjegyzem természetesen, hogy a magyar Parlament bölcsessége úgy döntött, hogy a hadigondozottak kárpó tlásáról szóló külön, önálló törvényjavaslatot napirendre tűzte, amely törvényjavaslat mindmáig él és élni fog a jövőt illetően is, és én remélem, hogy ez az önálló törvényjavaslat a következő tisztelt Ház elé kerül majd, és ott törvénnyé is lesz. Szeretné k néhány dolgot elmondani azokról a dolgokról, amelyek feltétlenül szükségesek a következőkben a törvény módosításával kapcsolatban. Itt arról van szó, hogy mi megkérdeztük az érintetteket, azokat, akiknek az érdekét érinti, sérti ez a Kormány által beterj esztett törvénytervezet, hogy mit tegyünk, mi milyen oldalra álljunk, kértük a tanácsukat. Megoszlottak a vélemények. Az egyik rész azt mondta, hogy nézzetek ránk, 7080 évesek vagyunk, nekünk minden perc számít és fontos, tehát minél előbb szülessen meg a törvény, hogy kapjunk valamit, jussunk előbbre, a saját eddig nem élvezett dolgainkból élvezzünk még pár évet. A másik vélemény az volt, hogy ne fogadjuk el a Kormány által előterjesztett törvényjavaslatot, mert sok mindenben hátrányos helyzetet teremt. A mi megfontolásunk az, hogy fogadjuk el a törvényjavaslatot, ugyanakkor azonban mondjuk el, hogy miben kívánunk majd változtatást. A hadigondozottakat megillette a kereskedési és ipari kedvezmények joga. Hogyha valaki olyan fokú rokkant volt, akkor trafiko t kapott és ipart űzhetett s a többi, s a többi. Ez a Kormány törvényjavaslatával hatályát veszti, ez egyelőre nem lesz, reméljük, hogy a következő parlament majd megadja. Ezeknek az embereknek fáj, hogy a hadirokkantjelvény adományozása és viselésének jo ga, a hadirokkant cím használata, ami jogvédettséget is jelent és pénzbe sem kerül, igen tisztelt miniszter úr, nem került bele ebbe a javaslatba. Ezek olyan kérdések, amelyek bizonyos értelemben a méltóságot is sértik. Felszámolnák a férj hadiözvegyi igén yjogosultságának jogát. Most már a férfiaknak is törvény adta joga, hogy ha a családban a gyerek ellátását a férj akarja vállalni, vállalhatja, és kapja a megfelelő pénzösszegeket, ugyanígy, ha a feleség rokkant meg a háborúban, ugyanúgy, ha meghalt a fele ség, özvegy maradt a férj, tehát az ő ellátásáról is gondoskodni kellene. Én tehát ezt a kérdést is megfontolásra ajánlom és szükségesnek tartom megoldani. A közgyógyellátást, amit kimond a mindeddig hatályban levő rendelet, itt nem találjuk meg. A hadirokkant otthoni ellátását, a nevelőintézeti ellátását, és ami nagyon fáj a hadirokkantaknak, a vak hadirokkantak vaksági pótlékát megvonja ez a törvénytervezet. Ezt sokféleképpen lehet magyarázni meg igazgatni, de úgy érezzük, hogy ezeket a dolgokat helyre kell majd tenni. A hadigyámoltságot, a hadiárvaságot a nagykorúság elérése előtt két évvel meg akarják szüntetni, ez sincs rendjén, és még több minden van, olyan dolgok, amelyeket a következőkben a törvény módosításá val fel kell vállalniuk utódainknak itt a Házban és meg kell próbálni rendezni ezeket a dolgokat. (20.20) Most hallom, hogy a tisztelt honvédelmi bizottság olyan döntést hozott vagy olyan javaslatot fogadott el, olyan bizottsági módosító indítványt tett, h ogy a hadiárvák esetére is 50000 Ft járjon és egy összegben kapják meg, amivel mélységesen egyetértünk, csak dicsérni tudjuk a bizottságot. Azt kérjük, hogy tartsanak ki a javaslatuk mellett és a tisztelt Ház legyen segítségükre, hogy ez is elfogadásra ker üljön. Összegezve a dolgot – és szükségességét érzem, hogy azt az irományt, amit a kezemben tartok, leadjam, hogy a következőkben az üggyel foglalkozók továbbadhassák az új parlamentnek – , úgy gondolom, jó döntést hoztunk, amikor azt mondtuk, hogy legyen m eg a törvény, de nem vagyunk elégedettek, hanem a törvényből kimaradt dolgokat, a további sérelmeket és a további lehetőségeket ennek a csoportnak a részére – amely nagyszámú csoport és akiknek nagyon fontos minél előbb a segítség, éppen életkoruk előrehal adtával – meg tudjuk szervezni. Most azokhoz szólok, akik majd a következő parlamentben itt ülnek, hogy ne röstelljék elővenni ezt a törvényt, egy kicsit leporolni és a módosításokat megcsinálni. Én bízom abban, hogy ilyen reményekkel az igen tisztelt Ház is jóváhagyja, elfogadja majd ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps.)
