Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. április 5. kedd, tavaszi ülésszak 19. nap (376.) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős eljárásban történő tárgyalása - BALOGH GÁBOR (független)
1375 BALOGH GÁBOR (független) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Nagyon szép parázs vita bontakozott ki a női nyugdíjkorhatáremeléssel kapcsolatban. Tartozom egy vallomással : konkrétan, pártpolitikai szinten én fogalmaztam meg, hogy a női nyugdíjkorhatárt emelni kell, s ha valaki felüti a Kereszténydemokrata Néppárt akkori szociális programját, az megtalálja benne. Ugyancsak én fogalmaztam meg könyv formájában, hogy a férfi é s a nő közötti egyenjogúságot a kor szintjén is meg kell jeleníteni. Ez az ILO, tehát a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal jelentésében leírt tapasztalatok alapján fogalmazódott meg bennem, és a későbbiek során ezt a Kereszténydemokrata Néppárt pártprogram szint jén is elfogadta. Bevezetőként lényegében ezt szerettem volna mondani. Én ma is amellett vagyok, hogy a női nyugdíjkorhatárt emelni kell, és szinkronba kell hozni a férfiakéval. Azzal viszont nem értettem egyet sohasem, hogy ezt rugalmatlanul valósítsák me g. Tehát mindig a rugalmas korhatáremelést tartottam fontosnak, ennek adtam hangot a patkó másik oldalán is és ezen az oldalán is, amikor a női nyugdíjkorhatáremelés szóba került. Mindenképpen fontosnak tartom, hogy ha emeljük a női nyugdíjkorhatárt, akko r számos olyan lehetőséget biztosítsunk a nyugdíjazás előtt álló idős korú nőknek, akik lényegében több évtizedet dolgoztak, hogy biztosítva legyen a megélhetésük is. Mindenképpen tapasztaljuk, hogy a női nyugdíjak összege sokkal alacsonyabb, mint a férfia ké. Általában a kétharmadát érik el. Ugyancsak tapasztaljuk azt is – és ezt statisztikailag ki lehet mutatni – , hogy a női nyugdíjak értékállóságának a biztosítása relatíve többe kerül, mint a férfiaké. Ez egyrészt abból adódik, hogy a nők hosszabb ideig é lnek, alacsonyabb a szolgálati idejük és alacsonyabb a nyugdíjösszegük. Ha megfigyeltük, láthattuk, hogy az elmúlt években is mindig az alacsonyabb összegű nyugdíjakat emelte a Parlament, nem 100%kal, hanem ezt meghaladó mértékben is. Természetesen van, a kinek nem érte el a 100%ot. De ezért mondtam azt, hogy relatíve. Tehát így értelmezve, hogy relatíve a női nyugdíjak értékállóságára többet fordítottunk, mint a férfiakéra. Természetesen ez abszolút számokban nem így fejeződik ki és nem így jelenik meg. M indenképpen fontosnak tartanám, hogy megszülessen az új nyugdíjtörvény alternatív módon, és kezelje valamiképpen a női nyugdíjkorhatár emeléséből származó problémákat is. Mindenképpen szükséges, hogy ismerjük a belépő és a kilépő korcsoport nagyságrendjét. Úgy tudom, hogy jelen pillanatban a társadalombiztosításnál vannak számítások, de ezek nem elégségesek ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le. Másodikként fontosnak tartanám a jövedelemprognózis megjelenítését, hogy körülbelül hogy vagy mint alakulnak a jövedelemviszonyok, és elsődlegesen a nőkre vonatkozóan. Mert azt nem szabad elfelejteni, hogy az aktív korú nők 80%a – sőt, több mint 80%a – végez kereső foglalkozást. És rendkívül heterogén a foglalkoztatás struktúrája. Ha ismerjük ezeket, és valószínűsíteni tudjuk azokat a társadalmi foglalkoztatási trendeket, amelyek majd érintik a női foglalkoztatást, mindenképpen megközelítő pontossággal be kell állnunk, meg kell határoznunk a várható jövedelemnagyságot. Harmadikként említeném a szolgála ti időtartamot. Egyértelműen ki van mutatva statisztikai adatokkal, hogy a női nyugdíjasok szolgálati ideje alacsonyabb, mint a férfiaké. Ez csak részben adódik abból, hogy a férfiak öt évvel tovább dolgoznak, tehát nem 55, hanem 60 év a nyugdíjkorhatár él etkor tekintetében a férfiaknál. (18.20) A statisztikai adatok arra is fölhívják a figyelmet, hogy miután a Parlament elfogadta a kötelező 20 éves szolgálati időt a teljes nyugdíj érdekében, a női nyugdíjaknál is arányosan emelkedett a szolgálati időtartam . Ha el akarjuk érni azt, hogy a diszkrimináció – ami jelen pillanatban bizonyos értelemben hátrányosan érinti a nőket – megszűnjön, akkor a szolgálati időt nem 20 évben, hanem 30 évben kell meghatározni. Ez lenne az a minimálisan szükséges szolgálati idő, amikor még azt lehet mondani, hogy gazdaságilag meg tudja alapozni a társadalombiztosítás a nyugdíjba vonulók
