Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. április 5. kedd, tavaszi ülésszak 19. nap (376.) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
1372 segélyt, ami nem képez társadalombiztosítási járulékalapot. Tehát ezt is módosítottuk, a 3. pont vesztené a hatályát, és helyette a 13 . újra visszatérne. Nos, ez egy közös bizottsági módosító indítvány lett, amit ma fogadott el a bizottságunk, és ehhez kérem a Ház támogatását. Ezzel együtt az eredeti indítványt nem tudjuk visszavonni véleményünk szerint, mert akkor nem lenne előterjesztő je a törvénymódosításnak. Tehát a bizottsági módosító indítványt fogom támogatni mint előterjesztő, és a saját indítványomat visszavonás nélkül – kényszerűségből – nem fogom támogatni. A bizottság a többi módosító indítványt sem támogatja, így Kátay doktor ét sem. Az alapul szolgáló indítványokat egy egységes szövegbe foglaltuk. A jelenlevők – akik itt nem előterjesztők, hanem szakértők – , a társadalombiztosítás, a Népjóléti Minisztérium, a Pénzügy- és az Igazságügyi Minisztérium képviselői egyet tudnak érte ni ezzel az egységesített és most már egy javaslatból álló törvényjavaslattal. Kérem, hogy a Ház is értsen vele egyet. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselőcsoportok vezérszónokai következnek. Képviselőcs oportonként egyegy képviselő fejtheti ki álláspontját. Kérdezem, a Demokrata Fórum képviselőcsoportjából kíváne valaki felszólalni. Nincs jelentkező. Kérdezem, az SZDSZ képviselőcsoportjából kíváne valaki felszólalni…, illetve bármelyik képviselőcsoport ból, aki fel kíván szólalni, jelentkezzen a szokásos módon. Schiffer János képviselő úrnak adom meg a szót, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Felszólaló: Dr. Schiffer János (MSZP) SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Köszönöm szépen a szó t. Tisztelt Ház! Azt is lehetne mondani, hogy örömömet fejezem ki, illetve a frakciónk örömét fejezi ki, hogy erre a törvénymódosító javaslatra sor került, mert akik foglalkoznak a témával, emlékeznek arra, hogy mi a 93as törvény elfogadásakor igen határo zottan mondtuk azt, hogy a nők nyugdíjkorhatárának módosítása, emelése nem indokolt, ehhez nincsenek meg a feltételek. Örülhetnénk tehát annak, hogy most erre a módosításra sor kerül. Örülhetnénk annak is, hogy képviselőtársainkban olyan fejlődés ment végb e, hogy belátták ezt; sajnos, ritkán került sor arra, hogy érveinket elfogadták, és elismerték azt, hogy igaza volt a szemben ülő oldalnak. Akkor örülhetnénk persze, ha nem született volna meg a törvény, mert azt kell mondani, hogy az elfogadása óta nagyon sok rossz döntést hoztak emiatt családok, nők; a bizonytalanság miatt inkább elmentek korábban nyugdíjba, abban a hiszemben, hogy a számukra kedvező helyzetet tudják kihasználni. Miért volt rossz a 93as határozat? Azért volt rossz, mert nem foglalkozott olyan alapkérdésekkel, amelyek a nyugdíjkorhatár megemeléséhez szükségesek lettek volna. Nem foglalkozott azzal, hogy milyen korösszetétellel akar dönteni a Parlament; nem foglalkozott azzal, hogy milyen a gazdasági helyzet, mekkora a munkanélküliség; nem foglalkozott azzal, hogyan néz ki az inaktívak és az aktívak aránya, hány aktív tart el hány inaktív lakost. Nem foglalkozott a javaslat annak idején azzal sem, hogy a nagyobb bent maradó korosztály miatt mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik emiatt nem tudn ak bekerülni a munkaerőpiacra. Akkor, sajnos, csak egyetlenegy érvet kaptunk a mi "nem"ünkkel szemben, hogy az MSZMP Központi Bizottsága már 1988ban meghatározta azt, hogy a nyugdíjkorhatárt fel kell emelni. Most, hogy mégis ide került a javaslat – ha ne m is olyan egyértelműen, mint ahogy Eke Károly mondta – , mondhatnánk azt, hogy győzött az igazság. De sajnos, nem ez történt. Megint csak félmegoldásra került sor, mert nem alapozza meg azt, ami minden nyugdíjrendszernek, minden nyugdíjszabályozásnak alapj a kell hogy legyen, hogy kiszámítható, hosszú távú rendszer legyen. Az lett volna a jobb – persze, ha nem lennénk a kampány kellős közepén – , ha azt mondta volna a Kormány, hogy bocsánat, tévedtünk, és helyezzük hatályon kívül ezt a döntést, mert nem volt megalapozott. Most viszont ugyancsak egy labilis helyzetet őriz meg ez a javaslat – bár előrelépést
