Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 30. szerda, tavaszi ülésszak 18. nap (375.) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - SZABÓ LAJOS, DR. (EKgP) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABÓ LUKÁCS (MIÉP) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABÓ LAJOS, DR. (EKgP)
1324 SZABÓ LAJOS, DR. (EKgP) Rossz a kiírás, Elnök Úr! ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Szabó Lukács képviselő úr, Magyar Igazság és Élet Párt! Felszólaló: Szabó Lukács (MIÉP) SZABÓ LUKÁCS (MIÉP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A "ki veri szét" és mikor veri szét a szövetkezetet – erre a kérdésre Lakos képviselőtársam már megválaszolt Bogárdi úrnak. Viszont egy kérdésre reagálnom kell: nem a kortá rs fogja megítélni, hanem a történelem – a Bogárdi úr tettét; mondja ő. Hát, ezt hallottuk eddig 2530 éven keresztül; sőt ezt hallottuk Grósz Károlytól is, Kádár Jánostól is, hogy majd a történelem – hogy hadd ne soroljam most az elmúlt négy évet, hogy ki től. Hát, mindenkinek, saját magának kell végre a tettéért a felelősséget vállalni, és nem az utókor, hanem a jelenkor előtt. Bogárdi úrnak pedig azt javaslom, hogy tszközgyűlésekre járjon el, és ott fog szembesülni a remekművével. Csak azt javaslom továb bá, hogy testőrökről gondoskodjon. Köszönöm szépen. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Szabó Lajos képviselő úrnak, Egyesült Kisgazdapárt. Felszólaló: Dr. Szabó Lajos (EKgP) SZABÓ LAJOS, DR. (EKgP) Csak a frakció – igen, köszönöm szé pen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem volt szándékomban ehhez a vitához hozzászólni, azért nem, mert ez a módosítás is csak egy toldozásfoldozás. Igaz, hogy egy picikét közelít a cél felé, de valóságos, jó megoldásokat nem hoz. De a vitában o lyanok hangzottak el, amik arra kényszerítenek, hogy azokra néhány szóval én is reflektáljak. Kis Zoltán képviselőtársam már elmondta – de én megismétlem – , én azt hiszem, ebben az Országgyűlésben majdnem mindenki hitet tett a magántulajdon mellett; többk evesebb eltéréssel. Egyetlenegy kulcskérdésben viszont nem volt egyforma az álláspont; ez a kulcskérdés pedig, hogy kié, illetve kiké legyen a magyar nemzet vagyona. És az egész rendszerváltoztatásnak ez az egyetlenegy kérdése van; a többi már mind második vonalbeli, erre épülhet azután rá minden más. Sajnos, meg kell mondani, hogy ezt az alapvető problémát ebben a négy évben ez az Országgyűlés nem oldotta meg megnyugtató módon. Nem oldotta meg, és ezért igenis ez a kormányzat a felelős; mert például a föld tulajdonrendezés kétéves törvénysértő késésben van. Ugyanúgy késésben van a szövetkezeti vagyon rendezésének a problémája. Feltétlenül le lehet vonni azt a következtetést, hogy helyes volt az a Kisgazdaálláspont, miszerint a szövetkezeti vagyonból mindaz ok részesedjenek, akik részt vettek a vagyon létrehozásában. És én úgy gondolom, hogy ez az elv a szövetkezeti vagyon felosztásánál érvényesült. Azonban sem a szövetkezeti törvény, sem az azóta létrehozott módosítások nem hoztak megnyugtató technikai megol dásokat. És itt vetődik fel az a kérdés, hogy "ki veri szét a szövetkezeteket" vagy a termelőszövetkezeteket; vagy akarjae ezeket valaki szétverni? Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy a Kisgazdapolitikának egyetlenegy ágazata, a Független Kisg azdapárttól az Egyesült Kisgazdapártig sem akarja szétverni a termelőszövetkezeteket. Mi egyetlenegyet akarunk: lehetővé tenni az embereknek a szabad döntést! Ez pedig egy alapkérdése a demokráciának és a demokratikus átalakulásnak. Azt látom, hogy azok a termelőszövetkezetek, amelyek megértek a bukásra, azok most szétesnek mindenféle szétverés nélkül; az első gazdasági nehézség eredményeként szétesnek. És rendkívül hibás dolog volna bármiféle törvénnyel, erőszakkal vagy egy túlzott állami szerepvállalással ezeket a gazdasági egységeket összetartani. Nem volna hibás viszont – és feltétlenül szükséges volna – az új gazdálkodási formák kialakulásához egy jelentősebb állami szerepvállalás annál, mint ami jelenleg
