Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 30. szerda, tavaszi ülésszak 18. nap (375.) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ LUKÁCS (MIÉP)
1316 lehet, hogy például az ország leggazdagabb szövetkezetében többmilliós üzletrészekhez néhány tízezer forintért juthassanak hozzá azok, akiknek a szövetkezet vagyona fölötti és a szövetkezeti tagok érdekei fölötti őrködés lenne a me ghatározó feladatuk. A harmadik kérdés, amit a módosító javaslataink érintenek, a szétválás és végelszámolás kérdése. Nagyon örülök, hogy Kis Zoltán képviselőtársam nem feledkezett el arról, ami fél évvel korábban az álláspontjuk volt, és jelenleg is hajla ndók lettek volna arra a kompromisszumra, ami már úgy tűnt, hogy 1993 nyarán megszületik. Vagyis a szövetkezet összes tagjának fele plusz fő esetén az ilyen közgyűlés hozhat döntéseket, ha ennek legalább fele valamilyen kérdés mellett elkötelezi magát. Ért hetetlen, hogy miért nem ezt a változatot – amiben már a nyáron politikai egyezség volt négy párt között – terjesztette be a Kormány. Ugyanis ha valaki volt már szövetkezeti közgyűlésen – és feltételezem, hogy képviselőtársaim közül többen voltak – , akkor tudnia kell azt, hogy alig lehet összehozni közgyűlést, ami az összes tag felénél többet mozgósítana. Vagyis nem jön össze a határozatképes közgyűlés! És annak a biztosítása, hogy az összes tag plusz fő megszavazzon például egy szétválást vagy egy végelszá molást, annak a realitása ugyanolyan csekély, mint a korábbi, jelenleg hatályos törvényben a kétharmados előírás. Ha be akarjuk betonozni a jelenlegi szövetkezeti, de inkább mondanám, kolhozmodellt, abban az esetben ez a törvény kiváló. Ha viszont meg akar juk adni a lehetőséget arra, hogy kolhozrendszerből szövetkezeti rendszert lehessen megvalósítani, abban az esetben mindenképpen végelszámolás, illetve szétválás esetén is – annak megfelelően, ahogy Kis Zoltán is jelezte kompromisszumkészségüket kifejezve – a határozatképességhez először is az kellene, hogy a szövetkezet tagjainak 50%a plusz fő részt vegyen; és ennek az abszolút többsége, vagyis a szövetkezet összes tagjának a 26%a is hozhatott volna döntéseket. A külső üzletrésztulajdonok felvásárlását m ár az elmúlt két év során meg kellett volna oldani, mégpedig központi kezdeményezéssel. Azt semmi nem tiltja, hogy a szövetkezet felvásárolja ezeket az üzletrészeket abból a talált értékből, abból a talált pénzből, ami a kárpótlási jegyek megszerzése során az ölükbe hullott. Ezt jelenleg sem tiltja jogszabály, bár kötelezővé kellett volna tenni azt, hogy a vagyont, amivel ők dolgoznak, azt vásárolják fel elsősorban, és csak ezt követően fordíthassák a kárpótlási jegyeket más célra. Ezenkívül állami segítség et is kilátásba kellett volna és lehetett is volna helyezni a külső üzletrésztulajdonosok vagyonának felvásárlására, mégpedig olyan módon, hogy a költségvetésnek ez egy fillér befektetésébe nem került volna. Ugyanis az állami gazdaságok egy része már magá ntársasággá vált, állami tulajdonú földön gazdálkodnak. Mivel érthetetlen módon a Vagyonügynökség lemondott arról a jogáról, bár a mezőgazdasági bizottság meghatározta, hogy mi az a minimum, ami AKnként nemcsak kérhető, hanem kérendő az állami tulajdonú f öldek bérbeadása esetén – vagyis 15 kg búza AKnként – , így a volt állami gazdaságok ingyen jutnak hozzá az állami tulajdonú földekhez, nem fizetnek bérleti díjat, és ez hatalmas nagy kiesést okoz a költségvetésnek. Ebből a forrásból is lehetett volna serk enteni a külső üzletrésztulajdonok felvásárlását. Amilyen módon tehát a szövetkezet tagsága hozzájuthatott a föld tulajdonához, az egyik termelési eszközhöz, és ehhez nagyon helyesen megalakítottuk, illetve megadtuk a lehetőségét a földkiadó bizottságok me galakításának, ugyanilyen módon már korábban meg kellett volna adni annak a lehetőségét, hogy vagyonkiadó bizottságokat is létrehozzunk, és ilyen módon a jelenlegi szövetkezeti tagság hozzájuthatott volna a másik termelési eszközhöz is, vagyis a föld melle tt azokhoz az eszközökhöz, amelyekkel a földet meg lehet művelni. Mert ilyen módon nem tudják megművelni a földjeiket a szövetkezeti parasztok, tekintettel arra, hogy életük munkájának a gyümölcse, az eszközök, a gépek a szövetkezetben vannak, és úgy tűnik , belátható időn belül, e törvény alapján sem fognak onnan kikerülni! Ha feltesszük a kérdést, hogy a szövetkezeti törvény módosításának ezzel a tervezetével adunke nagyobb lehetőséget az átalakulásra, a mezőgazdaság fejlődésének elindítására vagy enélkül , akkor
