Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 30. szerda, tavaszi ülésszak 18. nap (375.) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ LUKÁCS (MIÉP)
1315 Minden törvény csak annyit ér, amennyit abból végrehajtanak. A végrehajtásért mindig a mindenkori kormány felelős. Sajnos, a két évvel ezelőtt meghozott szövetkezeti törvény sok vonatkozásban még mindig nincs végrehajtva. Amit akkor nem hajtottak végre, annak a végrehajt ására a jelen törvénytervezet sem nyújt garanciát. Mi az a legfontosabb kérdés, amiben dönteni kellett volna, amit meg kellett volna ennek a törvénytervezetnek is oldani? A szövetkezeti elvet nem sérti az az elv, ha egy szövetkezet az abban részt vevőknek a szabad akaratából jön létre. Tehát ebből az következik, hogy itt, Magyarországon mezőgazdasági termelőszövetkezetről nem beszélhetünk, mert a legfontosabb elv, az önkéntesség hiányzik belőle. Tehát éppen ezért itt nem arról van szó, hogy a szövetkezeteke t bárki is szét akarná verni, hanem arról van szó, hogy egy kolhozrendszert kell lebontani, és aki majd akar, az abból önkéntes alapon nyugvó szövetkezeteket építhessen fel. Módosító javaslataink is ezt az elvet kö vetik. A legfontosabb kérdések egyike, hogy ki és milyen módon hívhatja össze a szövetkezet közgyűlését. Korábban a hatályos szövetkezeti törvényben az áll, hogy a szövetkezet igazgatósága, felügyelőbizottsága vagy a tagok írásbeli kezdeményezésére azoknak a 10%a. Viszont arról nem rendelkezik, hogy ha a tagok 10%a írásban kezdeményezi a közgyűlés összehívását, ebben az esetben kinek kötelessége megtenni az összehívás kezdeményezését. Az élet bebizonyította, hogy ezzel a szövetkezet igazgatósága nagyon so k helyen visszaélt. Mert amikor a közgyűlés összehívására kezdeményezést tettek a tagok, illetve azok 10%a, és napirendi pontként megjelölték a szövetkezet vezetőségének a visszahívását, ebben a pillanatban az igazgatóság megtagadta a közgyűlés összehívás át, sőt a Cégbíróság hosszú hónapok után sem volt hajlandó dönteni, és ugyanebben a körben, sajnos, az ügyészség is a szövetkezet igazgatósága mellé állva nem gondoskodott arról, hogy a törvényesség be legyen tartva. Tehát ezért elkerülhetetlen, hogy annak is megadjuk a lehetőségét, hogy az igazgatóság, a felügyelőbizottság és a tagok 10%a is összehívja. Tehát a tagok 10%a, nem pedig a tagok 10%ának a kezdeményezésére majd valakinek – akit a törvény nem fogalmazott meg – a meghívására a közgyűlést össze kell hívni. A második kérdéskör – amit a módosító javaslataink érintenek – az, hogy milyen módon hozza meg a szövetkezet közgyűlése a határozatait. A hagyományos szövetkezeti elvek – és a kolhozelvek is látszólag ugyanezt az utat kívánták járni – az egy ta g – egy szavazat elvére épültek. Nem lenne célszerű, ha ezt a hagyományos elvet – amit már a szövetkezet parasztsága is ismer – megváltoztatnánk. Viszont mivel a korábbi törvény rendelkezése alapján egy olyan kör is bekerült a szövetkezet tulajdonosai közé, akik korábban nem voltak ott – vagyis a külső üzletrésztulajdonosok – , mindenképpen lehetővé kell tenni a külső üzletrésztulajdonosok számára is, hogy a döntésben részt vehessenek. (10.20) Viszont nem indokolt, hogy a külső üzletrésztulajdonosok vonatko zásában is az egy ember – egy szavazat elvét alkalmazzuk. Tehát az ő esetükben célszerű vagyonarányos szavazást eszközölni. Módosító javaslatunk szerint a szövetkezeti tagság összes üzletrészének arányában hozza meg a szövetkezet tagsága az egy tag – egy szava zat elve alapján a döntést, mégpedig az összes külső üzletrésztulajdonos az üzletrésze arányában szavaz, és a kettő együttesen hozza meg a közgyűlés bizonyos kérdésekben kialakított határozatát. A leglényegesebb kérdés, hogy mi lesz a szövetkezeti vagyon sorsa. Bár az általános vitában egy képviselőtársam úgy vélte, hogy ők a szövetkezeti törvény valamennyi utasítását végrehajtották, ennek ellenére mégis azt mondom, hogy, sajnos, vannak olyan mezőgazdasági szövetkezetek, hadd említsem például a nádudvari v olt Vörös Csillag Mezőgazdasági Szövetkezetet, ahol jelenleg a szövetkezet vezetősége 2%on vásárolja fel a tagok, illetve külső üzletrésztulajdonosok üzletrészét. Ezt nem lehet másként nevezni, mint szemérmetlen rablásnak, és semmiképpen nem meríti ki a Lakos képviselőtársam által múltkor említett "mi végrehajtottuk valamennyi rendelkezését a szövetkezeti törvénynek" elvét. Bár szabadon rendelkezik a saját vagyonával mindenki – természetesen csak akkor, ha azoknak a szövetkezeti vezetők által való felvásá rlása a tét – , de az nem
