Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 30. szerda, tavaszi ülésszak 18. nap (375.) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
1310 Erre azonban jelenleg nincsen mód, így a mezőgazdasági szövetkezetek külön kiemelése nem szükséges. Ebben a fejezetben szerepel az is, amiről Lakos László az előbb már említást tett: az egy falu – egy szövetkezet. Ezt az elvet természetesen helyeseljük; a mamutszövetkezetek és a 70es évek közepén létrehozott kényszeregyesítések káros hatása még a mai napig is érződik. Én 1987ben csináltam egy szövetkezetszétszedést; az akkori MSZMPpártbizottság nem nagyon örült ennek, a tagság viszont igen, mert a tagság is látta, hogy a két község eltérő jellegzetessége és bizony a székhelyköz ségnek egy picit kivételezett helyzete az emberek hangulatát és a termelést is nagymértékben meghatározta – és nem pozitív irányban. (9.50) Ha ezt a folyamatot akkor el lehetett indítani és olyan hatást lehetett kiváltani, ami annak a közegnek az életvitel ét, az életmódját nagymértékben meghatározta, akkor úgy gondoljuk, hogy ezt a szabályozást nekünk a jelenlegi helyzetben tovább kell folytatni, és lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az adott közösségek, amelyek nemcsak lakhely alapján, hanem egyéb meg határozó szempontok szerint is külön csoportot képeznek, kiválhassanak, és külön termelési formát: akár szövetkezetet, akár gazdasági társaságot is létesíthessenek. Egy dologra kell azonban vigyázni, és úgy gondolom, hogy ezt még a Lakos László módosító in dítványa sem kezeli rendesen, amely azt mondja ki, ha ott telephellyel rendelkezik egy szövetkezet, akkor már szét lehessen válni, hogy ne következhessen be az a nem kívánt eset, hogy olyan területen, ahol ugyan van telephely – egy istálló, mert az is tele phely vagy egy olyan gépműhely, amelyben már évek óta semmi nincs – végül is ezek az emberek maradjanak ki a szövetkezeti termelési rendszerből, mert a székhelyközség – ahol a vagyon jó része koncentrálódott – azt fogja mondani, hogy mi fogunk kiválni, és ti ketten vagy hárman maradtok vagyon nélkül. Úgy gondolom, hogy ezt a módosítást át kellene gondolni annak érdekében, hogy az adott települések mint gazdasági egységek, önállóan – akár a gépparkot, akár a termőterületet, akár az egyéb infrastruktúrát teki ntve – működőképesek maradhassanak. Ez elengedhetetlen szempont. Én sem tudom megmondani, hogy ezt most konkrétan milyen szempontrendszer alapján lehetne megfelelően jogi keretbe önteni, de ezen még gondolkodnunk kell. Nem lenne szerencsés tehát most egy e lhamarkodott szabályozást meghozni. Ugyanebben a fejezetben szerepel az ominózus vagyonarányos szavazás. A vagyonarányos szavazás azt jelenti, hogy a szétválást követően a vagyonmegosztásról az üzletrésztulajdon arányában szavazhatnának a tagok. A vagyonar ányos szavazással több probléma is van. Az első az – ugyancsak az országgyűlési döntésnek megfelelően – , hogy a vagyon elosztása és a vagyonnak személyhez juttatása talán nem volt a legkorrektebb, és – amiről a képviselőtársaim is beszélgettek itt annak id ején, és ezt valamennyien tudjuk – a törvény végrehajtása során is voltak problémák. Ha a vagyonarányos szavazás a vagyonmegosztásnál ebben a helyzetben megvalósításra kerül, akkor az nemcsak a szövetkezeti alapelveket fogja sérteni, hanem bizony nagyon so k tag vagyoni érdekeit is, mert a vagyon jó része nem feltétlenül biztos, hogy a traktorosnál vagy az állattenyésztőnél van, hanem esetleg olyan körben, akik az ilyen döntés alapján annak a vagyonnak a jó részét tudják szétválással külön csoportba átvinni, ami a jövedelmet termeli. Láttam olyan szövetkezetet – BácsKiskun megyében, nevezetesen Ladánybenén – , ahol a 300 szövetkezeti tag és a föld is ott maradt, egy bizonyos kör viszont kivált, és ez a 300 tag most olyan vagyonnal rendelkezik, amely az éhenha láshoz talán egy kicsit sok, de a megélhetéshez bizony rettenetesen kevés, és a szellemi erő is eltávozott abból a szövetkezetből. A vagyonarányos szavazás felé meglátásom szerint egyelőre csak apró lépésekkel kell haladnunk. Ezt érezte és átlátta a mezőga zdasági bizottság is, és a Kormány által előterjesztett B variációt támogatja, ami azt jelenti, hogy a szétválásnál is maradjon meg az egy tag – egy szavazat elve.
