Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 29. kedd, tavaszi ülésszak 17. nap (374.) - Bejelentés a Parlament északi kőtornyának avatásáról - Bejelentés: Trombitás Zoltán jegyző - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
1219 9. Mi indokolta azt a szerződéskikötést, hogy a magyar tulajdont külföldi bíróság előtt kelljen visszaperelni? Azt ne tessék mondani majd, hogy a nemzetközi gyakorlat,legfeljebb az ÁVÜgyakorlat, különösen akkor, amikor a külföldi fél még csak fizetési garanciákkal sem re ndelkezett. 10. És végül kérdezem: tette az ügyben miniszter úr büntető feljelentést? Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm szépen. Felkérem dr. Szabó Tamás tárca nélküli miniszter urat, hogy az elhangzott kérdésekre szívesk edjék megadni a választ. Dr. Szabó Tamás tárca nélküli miniszter válasza SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Valóban, írásban válaszoltam Kőrösi Imre és Király Zoltán képviselő urak interpellációjára; a választ egy részletes vizsgálat után adtam meg. Az ügyet alapos elemzésnek vetettem alá, felhasználva az ÁVÜ – belső és külső szakértőket is – és ez is egy példa arra, hogy minden hozzám érkező bejelentést megvizsgáltatok, és amennyiben indokolt, eljárá st kezdeményezek. Az írásbeli válasz minden lényeges elemet tartalmaz, és ezzel kapcsolatosan képviselő úrnak a csúsztatásokra vonatkozó megjegyzését visszautasítom. Anélkül, hogy részletesen ismertetném az ügyet – hiszen ez írásban megkapható – , szeretném először is megállapítani: az Autóker privatizációja során az Állami Vagyonügynökség célja az volt, hogy egy tőkés partner bevonásával megmenthető legyen a rohamos piacvesztéssel küzdő cég jövője, és ezáltal biztosítható legyen több száz ember munkahelye. Ha a jelenlegi helyzetet tekintjük, ez a cél teljesült: az Autóker több mint 700 embernek biztosít megélhetést. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a munkahelyek megmentésének eme célja elérésében az Állami Vagyonügynökség túlzott kockázatot vállalt. Az Autóker e gyébként azért került nehéz helyzetbe, mert az 1980as évek végének gazdasági változásai a hazai gépjármű- és gépalkatrészpiacon rövid idő alatt drámai változásokat okoztak, hiszen a keleti autók és a keleti autóalkatrészek nem kellettek az embereknek. Sze retnék rámutatni azokra a problémákra, amiket megállapítottam. A vevő – a korábbi ajánlatával szemben – nem mutatott be megfelelő garanciákat: bankgaranciát sem, és fizetési garanciát sem. A szerződés – az első részlet kifizetésével egyidejűleg – a vevő bi rtokába adja a tulajdont, amely így rendkívül körülményessé teszi azt, hogy a tulajdont vissza lehessen szerezni. Harmadszor: a szerződés általában nem nyújtott elég jogi garanciát az eladó, az ÁVÜ védelmére; ezen belül megállapítom, hogy nem volt elég gar ancia a munkavállalói tulajdonszerzéssel kapcsolatban sem. A szerződést sietséggel állították össze, és utólag hagyták jóvá az igazgatótanácsban. Mindezért felelősség terheli az ügylet előkészítőit, a szerződés megfogalmazásáért a jogi szakembereket is. A személyi felelősség megállapítására az Állami Számvevőszéket kértem fel február 21én vizsgálatra. Az Állami Számvevőszék – néhány nappal ezelőtt kaptam meg írásbeli értesítését – a vizsgálatot megtagadta. Ezért a Központi Számvevőségi Hivatalhoz fordulok soron kívüli vizsgálat elrendelésére. Ez a vizsgálat fogja megállapítani, hogy szükséges vagy nem szükséges további lépés. Az állami vagyon eredményes hasznosítása, felelős megőrzése a privatizációban részt vevő valamennyi szereplő gondos munkáját, felelős ségét igényli. E területen mindenkitől a legnagyobb körültekintést és gondosságot várom el. A hibákra és a mulasztásokra az sem lehet mentség, hogy az állami vagyon értékesítését, kezelését végző szervezeteknél is emberek dolgoznak, hiszen a közvélemény, a z ország polgárai joggal várják el tőlünk a hibátlan, felelősségteljes munkát. Ennek
