Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 23. szerda, tavaszi ülésszak 15. nap (372.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás):
1130 problémát – a mi kedvünkre és a mi hasznunkra – , sokkal inkább azt hiszem, hogy olyan döntést fog hozni, amelytől mindkét félnek eláll a mosolya – , de az nekünk sem lesz jó. A mi megoldásunk nyilvánvalóan az lenne, nekünk az len ne jó, ha a Duna az eredeti medrében folyna, úgy folyna, ahogy folyt, és kiszolgálhassa a hajózható határfolyó funkcióját. Ha ezt nem tudjuk elérni, és a hágai bíróság nem ezt a döntést fogja hozni: a szlovák fél igenis köteles visszaterelni a Dunát és a s aját műtárgyait szárazon hagyni, akkor azt hiszem, hogy már eleve károsultunk és károsodtunk. A magyar félnek mindent meg kell tennie a kárelhárítás kötelme, a kár kivédése érdekében. Még egy kérdés. Ez szakmai kérdés, mondom azoknak, akik odafigyelnek a s zakmai gondra is: hogy az ideális 800 m3es vízhozam lejöjjön, ahhoz nyilvánvalóan szükséges valamilyen építmény, amelyen átbocsátják, mert csak ezen vízhozamnál kezdődik meg a szigetközi ágrendszer természetes feltöltődése. Ideális az 1200 m3/s hozamnál l enne. Ez az év nagy részében, de különösen a nyári szezonban nem biztosított – a 800 m3 sem. Tehát a teendő a vízpótlás. Ezt mindenki elismerte, és mondta Jávor Károly képviselő elv… (Derültség.) …képviselő úr…, igen, ez valóban nyelvbotlás volt, én ugyan nem használtam ezt a szót, de valaki nekem itt azt mondta, és ezért erre intonáltam. Azt mondta a képviselő úr: nincs más megoldás, ezt mondták. Nos, ez nem igaz. Mint ahogy beszéde második felében szembehelyezkedett az első felében mondottal. Azt mondta, hogy 12 megoldást vizsgált a szakértői társaság, amiből végül is egy, illetve kettő maradt talpon – közel azonos értékű – a szivattyús és a fenékküszöbrendszerű. (12.50) Mind a kettő elfogadható, csak bizonyos dolgokat el kell dönteni: mennyibe kerül a sz ivattyús megoldás, és bírjae majd a magyar költségvetés, a következő parlament a milliárdos nagyságrendű kiadást. A másik kérdés: milyen környezetvédelmi ártalmat okoz az a 60 autóbusznyi dízelaggregátteljesítmény, ami kell. Ehhez csak annyit, hogy nem 1 7 m3 kell, hanem ideális esetben legalább 30 a téli szezonban és 70 a nyári szezonban – ez már mért adat. Az ágrendszerben 20 m3/s vízmennyiség szivárog el, tehát ha 17et adunk, akkor meg sem jelenik az ágrendszer alsó részében, nemhogy végigfolyna rajta, és életben tartaná az ágrendszert mint vízfolyás. Ez tehát már alapjában rossz. A téli szezonban is kell vizet pótolni, mert az sem igaz, hogy télen megáll a vegetáció: télen az életben tartáshoz kell a víz, a fáknak ezt biztosítani kell. Képzelje el, kép viselő úr, hogy ha nyáron odalökjük nekik ezt a 30 vagy 70 m3es vízmennyiséget, szépen kizöldül a természet, a téli időszakban pedig, amikor látványos vegetáció ugyan nincs, de – az erdészek szépen elmondták – él a természet, ha nem is látványosan, akkor leszakad, a vízrétegtől elválik a gyökérzet, és csúcsbeszáradási folyamatok indulnak be. Az erdészek mondták, biztos igazuk van – én ehhez nem értek. Télennyáron biztosítani kell tehát a vízmennyiséget, ez a rendszer pedig nemcsak hat hónapra adja a vizet , hanem egész évben, télennyáron. Mi történik akkor az élővilággal, ha egy vízfolyásban hat hónapig van víz, kizöldül a természet, és azt hagyjuk elpusztulni télen, mert nem adunk bele vizet? Télen szivattyúzni egyrészt nem célszerű, másrészt nem érdemes, nem éri meg, mert rendkívül nagy a költsége. Mint mondottam, nem szánom ezt a hozzászólásomat egy részletes, kiterjedt érvrendszer bemutatására, sokkal inkább arra szerettem volna a képviselőtársak figyelmét felhívni, hogy milyen anomáliákat teremtenek me g azzal, ha azokat a körülményeket nem veszik tekintetbe, amelyek fennállnak a vízmennyiségmegosztást illetően, a hágai döntést illetően, a vízpótló rendszerek kiépítését illetően. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) :
