Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 23. szerda, tavaszi ülésszak 15. nap (372.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - BAKÓ LAJOS (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PAP ANDRÁS (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - RAJKAI ZSOLT közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár:
1129 Szót most nem azért kértem, mintha a vita zárásaként nagyobb expozéba szeretnék fogni és kezdeni, hanem azért, mert elsőként megs zólított Pap János képviselőtársam. Két kérdést tett fel. Az egyik: adotte a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium megbízást valamilyen társadalmi szervnek szakértői véleményre? El kell mondanom, hogy nem adott. A minisztériumnak megvannak a sza kemberei minden tekintetben, de nemcsak a minisztériumnak, hanem a magyar Kormánynak is megvannak a szakértői. Ha kételyei merülnének fel bármely kérdésben, akkor külföldi és nemzetközi szakértőket tud felkérni, és nincs rászorulva a sokszor önként jelentk ező vagy nem mindig jóhiszemű szakértői vélemények elfogadására, sem ezekre való felkérésre. A másik kérdés: a képviselő úr hallani szeretné a minisztérium szakértőinek véleményét, hogy vitakészségük beteljesülést is nyerhessen. Örömmel állok mindazok rend elkezésére, akik ilyen kéréssel fordulnak akár hozzám, akár a minisztériumhoz. A környezetvédelmi bizottság felvetésére – melyet a tárca megkapott – elkészült a válasz, és úgy gondolom, az lenne a helyes, ha nemcsak a környezetvédelmi bizottság tagjai, han em a Parlament minden képviselője megkapná ezt az anyagot, hogy kellő munícióval rendelkezhessék a vita eldöntésében, illetve a vitában való állásfoglalásra. Bár ezt a két kérdést szándékoztam először megválaszolni, de úgy gondolom, hogy van néhány olyan a lapvetően fontos körülmény, melynek mérlegelése nem nélkülözheti az objektív döntést. Először is azt szeretném elmondani a tisztelt – ahogy mondták már többször – jelen levő és jelen nem levő képviselőtársaimnak, hogy nagyon megfontoltan és nagyon nagy gon ddal kell várni a hágai bíróság döntését; mert miről is van szó? Jelen körülmények között a megépült C variáns műtárgya 600 m3 teljesítésére képes – ez a maximum. Ezt nem tudják kiszolgálni azért, mert a C variáns építése folyamán elkö vettek olyan műszaki hibákat, amelyek most már sorozatban jelentkeznek; elkövettek olyan hibákat, amelyek nem teszik lehetővé a műtárgynak 600 m3/s kiszolgálására vonatkozó üzemeltetését. Utófenék, mederbiztosítás, egyéb más problémák merülnek fel. A hőn á hított – és most figyeljenek kedves képviselőtársaim – 800, 1000, 1200 m3es vízhozam a jelen körülmények között csak akkor biztosítható – és ezt tessenek figyelni! – , ha továbbépítik a C variánst. Csak azok a kapuk és azok a műtárgyak képesek a vizet kisz olgálni, amelyeket megterveztek. El kell érnünk – és itt kompromisszumot kell várnunk a szlovák féltől – , hogy ne úgy épüljön meg és ne az épüljön meg a C variáns folytatásaként, ahogy azt elképzelték, hanem úgy épüljön meg, hogy a Duna minél nagyobb vízho zamú része Magyarországra jöhessen, de ne úgy, hogy a kulcs – a mindent eldöntő kulcs – szlovák kézen maradjon. Szó esett a dunakiliti műtárgy üzemeltetéséről vagy felhasználásáról duzzasztási célokra. El kell mondanom, nem tudom, hogy kit, kinek a boldogs ágát elégíti ki az, hogy megépült egy másfél vagy kétmilliárdos műtárgy, szárazon áll, használni semmire nem lehet, mert tiltva vagyon. Ennek cseréjében kaptunk egy kiszáradt Dunamedret, a Duna a túlparton folyik, s most boldogok vagyunk azért, hogy nincs Dunánk, van egy műtárgyunk, nincs vizünk, s közben a Szigetköz kiszárad. Nem kívánok ilyen eredményt senkinek, saját magunknak sem, de főleg nem kívánok a Szigetköznek. Ez, uraim, nem eredmény, ez kudarc. Azért kudarc, mert mi késztettük és adtunk lehetős éget tárgyaló partnereinknek túlfelől, hogy megtehessék ezt a lépést. Nem hiszem, hogy nagyobb örömet okoztunk volna bármi mással a szomszéd ország kormányának, semmint erkölcsi és jogi alapot kínálunk, de azáltal, hogy késztetve legyen elterelni a Dunát é s átvinni saját területére a folyamot. Jóllehet ez teljes mértékben hamis, mert ilyet nem ismer a nemzetközi jog. A nemzetközi jog azonban ismer, elismer érdeket, és nem hiszem, hogy a hágai nemzetközi bíróság rövid időn, néhány éven vagy záros határidőn b elül meg tudja oldani ezt a
