Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 23. szerda, tavaszi ülésszak 15. nap (372.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - JÁVOR KÁROLY (MDF)
1125 – én vettem a fáradságot, s nem egyedül, többen is vettük erre a fáradságot – két tenyészidőszakra a szivattyúzás teljes költsége mintegy 320 millió Ft. Ebben benne van a szivattyúzáshoz szükséges állítólagos pluszállomány, tehát több ember, annak a bére, tbköltsége és így tovább. Tehát itt nagyon keményen író és fogó ceruzával számolva is 320 millió. Ezt mondom, jó, ne vesszünk el a részletekben, legyen 320 millió. De ha 1 milliárd vagy 2 milliárd, akkor is mérlegelni kell, hogy mit nyerünk és mit vesztünk. De mondom, vízügyi szakemberek leírták: 320 millió Ft. Tehát az az érvelés sem állja meg a helyét, hogy drága. Következő, nem elhanyagolható szempont, hogy amennyiben nem a fenékküszöbös, hanem valamelyik másik megoldást választjuk, nem vagyunk kiszolgáltatva a szlovák félnek. Itt mindenki arról beszél, vagy legalábbis többen arról beszéltek, hogy követő politikát folytatunk, és ki vagyunk szolgáltatva. Ha a fenékküszöböt építjük meg, valóban ki vagyunk szolgáltatva, mert annak a felépítéséhez is , de a lebontásához is – szeretném hangsúlyozni, a lebontásához is – a szlovákok beleegyezése kell. Itt kell megnézni, hogy mennyire megbízható a szlovák partner, hogy mennyire tartja be a londoni megállapodást, a brüsszeli megállapodást, vagy fogadja el a legújabb európai közösségi javaslatot. Itt tehát tetten érhető egy újabb kiszolgáltatottság, hogy megint egy olyan helyzetbe akarjuk lavírozni magunkat, ahol rászorulunk a szlovák fél beleegyezésére, ha le akarjuk bontani. Nem beszélve arról, hogy erősen kétségbe vonható a fenékküszöb ideiglenes volta. Ez csak egy részletkérdés. De nézzük meg az ideiglenesség kérdését. Ha azt mondjuk, hogy átbukik a víz a fenékküszöb fölött, tehát meg kellene erősíteni az utófeneket, mert különben megbontja a medret. Ha me gerősítem, akkor nem olyan ideiglenes. Nézzük meg, hogy mi történik, ha nem erősítem meg, és valóban ideiglenes: akkor a 400 millió Ftomat az első árvíz elviszi, s ha továbbra is a fenékküszöbös megoldás mellett vagyunk, akkor újra és újra fel kell építen i ezt a fenékküszöböt, amely fenékküszöb – egyébként szintén nálam lévő meg bárki által megtekinthető – szlovák dokumentumokban mint a szlovák elképzelések első lépcsője, első fokozata szerepel. Több fenékküszöböt is kíván építeni a szlovák fél, teljesen l ogikusan, hiszen az 1977es szerződés szellemében szeretnének dolgozni, és lám, most a magyar fél segíteni kíván ebben, és az 1843. folyamkilométernél meg kívánja építeni ezt a fenékküszöböt, ami a szlovák elképzelések szerint is első fenékküszöb. Itt tart unk tehát, és ebben a helyzetben kell mérlegelni az esetleges beavatkozások szükségességét. Nem időhúzásról van tehát szó, hanem az optimális megoldás kereséséről van szó. Ezt szeretném, hogyha mindenki el tudná fogadni. Ebben a helyzetben viszont akkor mé rlegelni kell, hogy az egyik megoldással mit nyerünk és mit veszíthetünk. A fenékküszöbös megoldás ellen, miután jelenleg az ország a hágai bíróság előtt van ezzel az üggyel, úgy gondolom, hogy döntő súllyal esik a latba a nemzetközi jogászok véleménye. Ez ek a nemzetközi jogászok minden egyéb állítással ellentétben határozottan ellenzik a fenékküszöb megépítését. Egyébként bárki laikus ember ha rátekint erre a megoldásra, akkor azt a látszatot kelti Magyarország ezzel a fajta lépéssel, hogy továbbra is hajl amos az ország az 1977es szerződésnek megfelelően működni. Abban a szerződésben ugyanis fenékküszöbök szerepelnek. Nem jelzünk ezzel mást, hogyha mi most itt fenékküszöböt építünk, hogy nem hiszünk a saját ügyünkben, és további biztatást adunk az eddigi s zlovák tárgyalási stratégiának. Akinek ez a célja, ám tegye. Én azt gondolom, hogy nekünk nem igazán ez a célunk. A vita tehát arról folyik szerény véleményem szerint, hogy melyik megoldást válasszuk. A helyzet ugyanaz, mint korábban volt, ezt is elmondtam már, most is elsősorban a vízügy szakemberei, a vízügyi szakemberek javasolják, támogatják a fenékküszöbös megoldást. Az összes többi szakterület képviselői pedig ellenzik. A nemzetközi jogászokról már szóltam. Most még szólnék a szakértői tárgyalá sokról. A szakértői tárgyalásokon, és nem akármilyen szakértő, mert itt mindenki azt mondja, hogy hát itt összevissza gubancolódott a helyzet, már senki nem lát tisztán, az egyik szakértő ezt állítja, a másik szakértő ezt állítja.
