Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 23. szerda, tavaszi ülésszak 15. nap (372.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ILKEI CSABA, DR. (független)
1119 Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy hozzászólásomat két axiómaszerű állítással fejezzem be. El őször: Szigetköznek vízre van szüksége, gyorsan és minél nagyobb mennyiségben. Én itt felelősséggel csak erről tudok dönteni. Másodszor: korparancs, mindkét érdekelt fél, magyarok és szlovákok számára, hogy ebben a kérdésben megnyugtató közös megoldást tal áljanak. A civil társadalmak bonyolult kapcsolatrendszere egyszerűen kizárja, hogy különösen két szomszédos ország egymás nélkül és főként egymás ellenére cselekedjék. Ha nem ezt tesszük – hallva a legutóbbi zsilipkamrazavarokról – , meglehet, hogy a Duna f og rendet teremteni a maga bölcsességével és évmilliós tapasztalataival, talán gyorsabban, mint a Hágai Nemzetközi Bíróság. De ennek egyik fél sem tud majd – mély meggyőződésem – igazán örülni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Ilkei Csaba független képviselőnek. Felszólaló: Dr. Ilkei Csaba (független) ILKEI CSABA, DR. (független) Köszönöm, Elnök Úr. Érveim egy részét Papp Sándor elmondta, és álláspontunk közel áll. Szeretnék azonban aláhúzni néhány gondolato t; mindegyiket elmondtam már ebben a teremben. Abban a helyzetben vagyunk, amikor csak a kisebbik rosszat választhatjuk. Kényszerpályán van az ország, kész tények elé állítottak minket, követő magatartást tanúsíthatunk, és alaptalanul nem reménykedhetünk. Nincs politikai megoldás, mert nincs szándék a kompromisszumra. Nincs, Dragon képviselőtársam, semmiféle nemzetközi offenzíva. A korábbi, mellettünk tanúsított lelkesedés lelohadt. Teljesen logikus és reális, ha valaki előretekint, akkor számításba veszi, hogy 96ban vagy 97ben Hága hogyan fog dönteni. Szeretném megismételni azt, amit a múlt héten mondtam: alaptalan a várakozás, hogy Hága majd nemzeti igazságot szolgáltat, mindazt visszakapjuk, amit elveszítettünk, netán bontás következik, netán a londoni megállapodás megismétlése, netán az Európai Közösségek által ajánlott kétharmadegyharmad arányú vízmegosztás. Meg kell mondanom, én az utóbbit sem hiszem. Hága akkor majd jogi bírói döntéssel nyilván a két fél türelmére, megértésére, a békés rendezésre fo g apellálni, netán kimondja a felefele arányú vízmegosztást, mindkét felet óvni fogja a túlhasznosítástól, és – egyéni véleményem szerint – a kész tények tudomásulvételét fogja ítéletében kimondani. Ezek az igazságok nem azok a praktikus megoldások, amely ek ma elkerülhetetlenek. Ma az a tény kérdése, hogy még egy vegetációs időszakot nem vészel át a Szigetköz. Következésképpen lehet elméleti vitákat folytatni még egykét hónapig. Csak ezek végzetesek, mert a bekövetkező kár utáni elméleti viták. A dolog ma úgy áll, hogy egykét hét, és elkéstünk. A Duna medréből ma az építkezésekhez viszik a kavicsot, a 78m mély kutak is kiapadtak, és az ott lakók úgy látják, hogy az ő 150160 milliárd Ftra becsült természeti kincsük – a megélhetési viszonyaik napról napr a történő romlásával együtt – elvész, devalválódik. A kisebbik rosszat választhatjuk. Sajnos, annyira megkéstünk – és ebben nem lehet felmenteni a Kormányt – , hogy egyszerűen nincs időnk azt a szakmai vitát lefolytatni, hogy fenékgát vagy szivattyúzásos me goldás. A Kormány, sajnos, sokáig alaptalanul reménykedett abban, hogy a tárgyalások majd megoldást hoznak, majd megszületik a kompromisszum. A vízügyi tárgyalások eredménytelensége után az az alaptalan várakozás következett, hogy majd a külügyi tárgyaláso k, majd a diplomácia a maga eszközeivel és módszereivel. Kérem, ezek is csődöt mondtak. Aztán következett az a hiba, hogy a keletkező politikai feszültségek elterelése érdekében mindent Hágára terelünk, mert ez jó elterelő művelet. Itt valóban sokféle fesz ültség keletkezett. Jól emlékeztetett erre Keresztes K. Sándor, Papp Sándor is, és Rott Nándor is, tudjuk. Az elkövetett, alapvetően politikai hiba nemcsak természeti károkat okozott, hanem gazdasági, társadalmi, nemzetközi károkat is okozott, hatványozódo tt. De
